We are mutants of the modern age – Julian Mendez aka Silent Servant első nagylemezének a mottója nagyon pontos összegzése annak, amit a felvételek képviselnek. Kritika.
A los angeles-i Juan Mendez különböző projektjeivel mind dj-ként, mind producerként közel húsz éve aktív szereplője az elektronikus zenei színtérnek; az utóbbi 5-6 évben ráadásul a Silent Servant álnév mögé bújva a kortárs techno egyik meghatározó alakjává vált. Nem kis szerepet játszott ebben a diadalmenetben a tiszavirág életű, ám legendássá vált Sandwell District kiadó is, ahol Mendez a zeneszerzés mellett a vizuális arculat kialakításában is nagy szerepet vállalt, és az angolszász techno olyan nagyságaival jegyzett megjelenéseket, mint Regis, Function és Female.
Közös pontjuk volt az indusztriál, ami ugyancsak kulcselemmé válik Mendez Negatíve Fascination című szólólemezén. Érezhetőek azonban hatások máshonnan is: sokáig ő volt a Tropic of Cancer basszusgitárosa és szintise, mely kétszemélyes együttest a feleségével, Camilla Lobóval alapította (egy interjúban erről mesélnek), és figyelemreméltó kiadványaikon a new wave és shoegaze irányzatok egy kellően sötét egyvelegét öntik hangokba.
Érdekes munkamódszerével ráadásul a művész a Negative Fascinationön tovább gondolja a Sandwell District indusztriálját. Míg a kiadó a techno felől közelített a zsánerhez, addig Mendez pont az ellentétes utat választotta: az indusztriálra jellemző témákból, hangzásokból építkezett úgy, hogy a végeredmény valahogy mégis a techno prototípusaira jellemző struktúrákat és monotonitást idézze fel. Itt van például az intrót követő Invocation Of Lust című szám: a hangzás szemszögéből nézve ezt egyértelműen valami new wave-szerűségként kategorizálnánk be, azonban hamar feltűnhet az is, hogy nincs semmi olyan elem benne (pl. szóló, vokál), ami megtörné a technóra jellemző linearitást.
Szinte ugyanez mondható el az összes többi felvételről is, apróbb különbségek persze azért akadnak: míg az előbb említett dal mellett hasonló sémát követ a Moral Divide és a Temptation Desire is, addig a The Strange Attractor, de leginkább az Utopian Disaster című zárás már sokkal markánsabban viselik a techno jegyeit. Az előbbi az idegtépően éles szintijeivel leginkább Rrose munkáira enged asszociálni, míg az utóbbi pedig felidézi azt a Silent Servantet, aki egykor például az Immorale-t írta Functionnel. (Négyes.)
Silent Servant – Utopian Disaster (End) / Negative Fascination