Izland lépéselőnyben van. A gomba módjára szaporodó színvonalas új együttesekkel még az elharapózó Izland-mánia legsúlyosabb tüneteit kimutató rajongó sem igen tud lépést tartani. A stíluspaletta pedig lenyűgöző. Elektropop? Ott az FM Belfast. Igazi izlandi rockra vágynál? Tessék, egy kis Agent Fresco. Az érdekelne, milyen, amikor izlandiak klezmerrel vegyített balkánpopot játszanak? Hallgasd meg az Orphic Oxtrát! Mindezek mellett pedig ott világítanak a legérdekesebbek: akiket beskatulyázni, bármiféle kategóriába sorolni kellemetlen érzés, mert annyira egyedülállóak, annyira egyediek.

Sindri Már Sigfússont nevezték már az izlandi Becknek, személyét felvázolni azonban korántsem ilyen egyszerű. A szigetország álmodozó szemű lo-fi hercege először a Seabear vezéralakjaként tűnt fel az azóta szólókarrierbe kezdett Sóley és egész csapatnyi más tehetséges zenész oldalán. Ezt Sindri önálló kibontakozása követte, a kezdetben Sin Fang Bous néven induló egyszemélyes projekt. A névből a Bous az évek folyamán lemorzsolódott, de a vérvonal megszakítatlan, és sorban érkeznek izgalmasabbnál izgalmasabb eredményei: először a Clangour című nagylemez, majd a Budapesten is megturnéztatott Summer Echoes, idén februárban pedig a legújabb album, a Flowers.

A Sin Fang név maga nem jelent semmit sem: egy üres forma, melyet az albumok folyamatosan készülő anyagai töltenek meg jelentéstartalommal. Az új nagylemez virágzó címét Sindri a dalok témájával magyarázza: mindegyik szám a tinédzserkori évekkel, a fiatalság bizonytalanságaival, problémáival, sajátos életérzésével foglalkozik. “Valamiért szomorú és vidám események alkalmából is virágot szokás ajándékozni. Erre utal a Flowers címe: a tinédzserkor boldog és boldogtalan pillanataira” – mondta egy interjúban, utalva egyben az ebben az életkorban jellemző szédítő hangulatlibikókára is.

Sin Fang – Look At The Light

A Flowers mintha már most, az év elején maga alá robbantotta volna az izlandi popszcénát: egyszerű címe mögött gigantikus teremtmények bújnak. Fényesre polírozott, okosan megépített üvegkupolába rejtett különös virágai hagyományos folkgyökereikből szürrealitásba nyúlnak. A Young Boys kezdő kattogásai még csak az erdőbe visznek cigizni, az azt követő dalok már tengerbe, kútba, folyóba dobnak: az album épp annyira sodró, mint a dalszövegekben vissza-visszatérő vízmotívum, hullámai magával ragadnak és valami furcsa, barokkosan sűrű levegőjű, sajátosan izlandi szagú indie pop verembe vetnek.

Az egész album öndefiniálási kísérlet: azé a naiv fiatalé, aki minden akar lenni, míg rá nem döbben, hogy talán nem lesz belőle semmi sem. “When I grow up I’m going to be a sunbeam”: hangzik a közönségkedvenc Sunbeam refrénje, majd ugyanilyen lelkesedéssel hozzáteszi: “… when I grow up I’m not going to be anybody”. Sindri képes a fiatalság összes elnyomott vágyát és igyekezetét kristálytiszta csillagalakzatba rendezni: a Catcher popálmában éppúgy, mint a Not Enough indie-be bújtatott vallomásában. “Azóta félek, hogy megszülettem” – énekli benne: de mindenki fél, frusztráltságát valamennyire átérezzük mindnyájan. Az album csúcspontja a Look At The Light: finom, légiesen könnyű, okosan felépített himnusz, mely még az izlandi zenetermés lenyűgöző színvonalához mérten is képes páratlan élményt nyújtani.

Sin Fang – Young Boys

Sindri Már Sigfússon törékenynek tűnő teste elképesztő terheket bír el, saját maga tervezte tetoválásaival a sziget különös, modern polihisztora. Bár elsősorban zenész, emellett fest és rajzol, tavaly könyve jelent meg, évente egy-két kiállítást is rendez. Mellette gördeszkázik, gördeszkát tervez. Mögötte családi háló feszül: albumjaihoz gyermekének anyja, a nagyszerű Inga Birgisdóttir készíti az artworkot, a klipek az öccse a munkái, a fotókért édesapja felelős. A Flowers munkálatait pedig producerként a főleg Sigur Rós-i körökből ismert Alex Somers segítette: Alex úgy tűnik, igen pontosan tudja kitapogatni pártfogoltjainak gyengepontjait. Az ő segítségével lett ismert a Rökkurró, ő rázta össze a hamarosan Budapestre látogató Pascal Pinont, az ő keze alatt formálódott a Flowers nyersanyaga is tökéletessé.

Ez a lemez Sin Fangnek egy szédítő nagyságú lépés előre: bátor, magabiztosan zseniális, optimista, de nem émelyítően az. Már megint valami üdítő izlandi furcsaság, egy definiálhatatlan énekes, aki képes a benne nyersen lüktető zenét egyedi csomagolásba bújtatva átadni. Sindri eközben Pojke néven (ismét szólóban) egy teljesen más kalandba is belefogott, laptopján az új dalok egyre gyűlnek. Egy dologban biztos vagyok: nem kell már sokat várni addig, míg hallhatunk majd erről a felhős szemű, vézna fiúról megint.

Borító: