Két felvétel után úgy tűnik, hogy másodszor sem fogunk csalódni a leedsi Statelessben. Az Ariel után az Assassinations is egy szerethető és ötletes szám, ízlésesen keresztezi az elektronikát alternatív rockkal. Chris James erős refrénjének köszönhetően négy perc után sem fárad el a zene; ezúttal sincs szükség rádióbarát verzióra, közelebb csalogatva azokat, akik nehezebben ismerkednek az ismeretlennel. Természetesen melankolikus témáról van szó megint, ami lágy elektronikus hangokkal, lassan indul be, majd félúton teljesedik ki egy szolídabb rockos zúzással. A dobok érezhetően szoftverrel generáltak (vagy, ha nem, akkor nagyon olyanra keverték őket az utómunkálatok során), amit talán nem fog díjazni mindenki, de a dal hangkörnyezetébe jól passzol.

A londoni Jim Coles, vagyis Om Unit szállítja az első átiratot, és ezzel alighanem megszületett az első jó Stateless-remix. Egy ráerősen menetelő house-ütem, valamint erősre húzott, teljesen szabadjára eresztett szintiszólamok kísérik James lassított énekét. Minden egyes perc jól ki van számolva, nincsenek felesleges drámai hatások: pontosan annyi hang szólal meg és mindig úgy, hogy a számnak epikus hangulata legyen, de ez ne csapjon át semmilyen elnagyolt végeredménybe. A másik remix a modern garage/funk new york-i mesterétől, vagyis FaltyDL-től származik, aki Colesszal ellentétben épp az ellenkezőjét hozta ki az Assassinationsből: mindent nagyon visszafogottra szabott. A munkamódszere és a stílusa jól felismerhető a munkáján, de a Stateless univerzuma a remix alapján túl távoli, elérhetetlen neki. Az eredménye halvány mind az eredeti, mind OM Unit elgondolásához képest. Túl sok stílust próbált átgyúrni túl sok másikba, így már egy perc után érezhető a szám szorongása.