A Stateless új ep-jét nemcsak kiváló remixei és b-oldalai miatt ajánlott beszerezni a rajongóknak, hanem mert segíthet megérteni a Matilda című albumukat is, amivel az év elején még útikalauzzal is nehezen boldogultunk.
Hálás vagyok, amiért tavasszal nem nekem kellett írni a Stateless új lemezéről, mert még ma sem tudom eldönteni, hogy mit gondoljak róla. Pedig albumok tekintetében ennél nagyobb beszédtémám nem volt idén; számos ismerősömmel többször is belekezdtünk a 2007 legjobb triphop lemezét jegyző – és magát a stílust feltámasztó – zenekar új lp-jének a kielemzésébe, azonban mintha senki nem mert volna határozottan nyilatkozni a dalokról. Én sem. Mert a Matilda számai szerintem leginkább boldogtalan fiataloknak szólnak, akik nem találják a helyüket az életben, vagy jobban mondva nem tudják elfogadni, hogy az életet az a felszínes és állandó száguldásban lévő tér jelenti, amiből nap mint nap képtelenek kitörni.
Stateless – I’m On Fire
Nekem ezt jelentik a zenék, és tetszik, ahogyan Chris Jamesék ezt egy borús, szürke, de mégis tűéles látásmódon keresztül adják elő. Sokszor viszont mégsem eviláginak tűnik az összhatás: nem egy ritmusképlet és dalszerkezet annyira absztrakt, vagy annyira hűvös az egyébként is hűvös kontextusban, hogy többször érzem inkább azt, hogy a Stateless egy, a miénkénél is szomorúbb alternatív világból zenél nekünk. Egyszerre tűnik értékelhetetlennek és zseniálisnak ezért a Matilda, és biztos vagyok benne, hogy még az utánunk hárommal jövő generáció sem fogja teljesen megérteni. Pedig mindezt lényegében az alternatív popzene határain belül hozta össze a zenekar, amiért már önmagában díjakat lehetne osztogatni.
S igazából az előbbiek tekintetében nyer értelmet a Stateless új ep-je, ami lényegében az albumról kimásolt I’m On Fire-re épül. Látszólag ez egy viszonylag egyszerűnek tűnő zene, hiszen James balladaszerűen énekel a gitárja kíséretében, de már ennek is a hátterében megjelennek különféle diszkrét zajeffektek, és hiába marad el végül a nagy elborulás, az ötödik perc elteltével csak érzi az ember, hogy valami fontos történt, amiről ő a zene hallgatása közben lemaradt, és utólag már akárhogy keresi ezt, sosem találja meg. Ennél is hátborzongatóbb azonban, ahogyan a 2007-es Bloodstream szólal meg az újonnan felvett kvartett session előadásmódjában: nincs többé romantika, csak aggodalom és félelem.
Stateless – Bloodstream (Quartet Session)
Az albumot kísérő két maxin elég sok remixet hallhatunk már ahhoz, hogy ne lepődjünk meg most Blue Daisy és Slugabed szereplésétől, míg azonban a korábbi producerek jobbára csak azzal törődtek, hogy a megfelelő elemek felhasználásával átültessék a zenét a saját univerzumukba, addig ez a két szerző a lehetetlenre vállalkozva maradt a Stateless alternatív világában. A legdöbbenetesebb az, hogy ez mennyire bejött nekik: Blue Daisynek elég egy Blade Runner-hangminta és James homályosan elmosódó vokálja, hogy tökéletes dub remixet írjon a neonfényes éjszaka magányába, Scientist legkiválóbb visszhangjai mentén haladva. Slugabed egy digitális visszhangteremben veszett el, hibátlan hiphopra bólogatva.
Az ep tartalmaz még egy Blue Fire című vadonatúj számot is, amiben egy Amenta nevű énekesnő működik közre a zenekar mellett. Egy halk zongorajátékra és törzsi dobokra épít a felvétel, ami a kiteljesedés felé egyre több elektronikát húz magára, jól illeszkedve a Matilda világába. Így lesz teljes és kiemelkedő ez a gyűjtemény. Nem csak kiegészíti az albumot, hanem bekanyarodik a rejtélyes világának a mellékutcáiba is, hátha jobban megértjük így, hogy miért lett a Matilda olyan, amilyen. Négyes.
Tracklist:
- I’m On Fire
- I’m On Fire (Blue Daisy Flammable Mix)
- I’m On Fire (Slugabed Mix)
- Blue Fire ft. Amenta
- Bloodstream (Quartet Session)
Borító:
