Bár nem kerestem, megtaláltam azt az albumot, amely tökéletesen megfogalmazza mindazt a távolság-érzést, amelyet a mi öreg kontinens-lelkünk érez akkor, ha valami olyasmivel találkozik, ami nem egyszerűen afrikai, hanem valami annál is mélyebb, babitsi mélysötétben rejtőzködő dolog. Flying Lotus bandája megint nagyot rúg az emberiségbe, csak ezúttal tényleg büszkék is lehetnek rá. Egy másik producer az angyalok városából: kritika Ras G új lemezéről.
Rengetegen írják sok helyen, hogy itt a hiphop új hulláma és epicentruma Los Angeles, de bármilyen fájó is, Flying Lotus (Steven Ellison) említett városhoz szóló hommage-albuma az első lelkendezés után nem tűnik annak az anyagnak, amit stílusdefinitív lemezként lehetne emlegetni évek múltán. Annál is inkább, hogy FlyLo frissiben alapított kiadóján, a Brainfeederön kihozta Gregory Shorter Jr., azaz Ras G Brotha From Anotha Planetét. Ez ugyanis mindamellett, hogy részleteiben csupa olyan dolgot mutat fel, amit már régóta nagyon jól ismerünk – afrotechno, dubtechno, a Warp régebbi idm anyagai -, összhatásában végre megalapozza az újhullámos hiphop törekvéseit és irányvonalát.
Ellison a végtelen nagy hype-ot kapott legutóbbi albumán elvetette a hagyományos dalformátum korlátait (ezzel önmagában nem is volna probléma, hiszen nemcsak ezt, hanem az albumot, mint médiumot is egyre többen szeretnék újragondolni), de ez inkább hátrányára vált a lemeznek, mint újdonságon túlmutató érdemi előnyére. Guillermo S. Herren (Prefuse 73) is elővette nemrég a One Word Extinguisheren már kipróbált módszert, és olyan újoncok is próbálkoztak vele, mint Lone a tavalyi Lemurian című albumán, de igazán megnyugtató eredményt egyikük sem tudott felmutatni. Ras G szerencsére óvatosabb és konzervatívabb módon állt neki saját nagylemezének, melyen ugyan csak egyetlen négy percnél hosszabb szerzemény található, de egyrészt a dalok valóban megállják a helyüket (olyannyira, hogy a két percnél is rövidebb, fuvolaalapra recitáló Nothing But Change az anyag leghipnotikusabb része), másrészt olyan erős globális koherencia tartja össze gondolatilag a Brotha From Anotha Planetet, hogy még az is felvetődött ezen sorok írójában, hogy ezt a lemezt ennél jobban meg sem lehetett volna írni.
Ez a koherencia az, ami a zeneileg is helyén levő végeredményt mágikussá teszi. Ras G ugyanis összemixeli mindazt, amit csökött fehér agyunkkal a sötét és mitikus Afrikáról gondolunk. (A “ras” egyébként az etiópiai társadalmi rangsorban herceget jelent.) Közös pontot talál vele az ismeretlen világűrrel kapcsolatos félelmeinkben, mindezt nyakon önti valami multikulturális, nagyon amerikai gettóhangulattal, és aztán napszemüvegében hátradől, és gyönyörködik a leírhatatlanul egyedi intergalaktikus dzsungelben. Űrprogramot Afrikának, Mandelát a Holdra. Ötös.
Ras G – Alkebulan