Már 15 éve, hogy Ed és Tom Chemical útjára indították a big beatet olyan társak hathatós közreműködésével, mint a Prodigy, Fatboy Slim és a Crystal Method. Nem vallom magam a big beat legavatottabb és mélységének legaljáig látó hallgatójának, de az még nekem, lelkes féllaikusnak is lejön, hogy mennyire extrovertált, kifelé forduló, ha nem is feltétlenül a csillogást, de figyelmet követelő stílus is ez. Szinte megköveteli azt, hogy legyen valami show körülötte. Ezért lehettek a tavalyi Prodigy illetve az idei Chemical Brothers az aktuális év szigetes koncertjeinek legjobbjai, annak ellenére, hogy előbbi (talán?) már túl van fénykorán, utóbbi meg épp egy közepes lemezzel turnézott/turnézik.

Az a varázslatos a Rowland & Simons Co. muzsikájában, hogy totális sikerrel viszi át a “bulizni jó” tételt a gyakorlatba: egyesíti mindazokat, akik magáért a buliért vannak ott, akik bírják a pszichedelikus kilengéseket (Come With Us és We Are The Night), meg azokat is, akik csupán a legnagyobb slágerekre kíváncsiak (főleg Believe, Surrender, de úgy tűnik, a We Are The Night pár száma is felnő melléjük). Egész egyszerűen nincs olyan ember, aki ne bírná a nagy, kémiai torta valamelyik szeletét. Ami pedig külön megnöveli sikereik számát, hogy nem hagyják, hogy ócska tucatklipeket rendezzen mindenféle, kiadóktól szalasztott jöttment a számaikhoz. Nekik a legjobbak kellenek, és olyan videók, amiket röhögve-vigyorogva emlegetnek majd az emberek évek múltán is. Nagyjából időrendben haladva, itt van például a Setting Sun: nem kisebb név és arc (több értelemben is…) énekel benne, mint Noel Gallagher. Maga a kisfilm adrenalinnövelő vizuáltrip, száguldással, csajokkal, pszichedelikus hangvétellel és átkozottul jó beállításokkal, ami később szinte mindegyik Chemical-klip védjegyévé válik. Később Noel a Let Forever Be-hez is hozzájárul énekével (ami amúgy szintén celluloidra vésődött).

The Chemical Brothers – Setting Sun

Aztán ott van például még szintén a kezdetekről a Block Rockin’ Beats, mely videó akár egy hevesebb Massive Attack számhoz is készülhetett volna. Egy kőkemény basszusfutamból és egy Schooly D-sampleből mi mindent lehet kihozni? Egy Grammy-díjat (legjobb instrumentális rockzene kategóriában), egy No. 1 helyet az angol charton, illetve Single of the Week címet az NME-ben. Klausztrofób alagutak és klubok, higgadt menekülés az éjszakában. Az abszolút áttörést hozó Dig You Own Hole album még egy számmal képviselteti magát listámon: az Elektrobank (tekintsd meg itt) erősen ká-európai környezetben és stílusban dolgozza fel az örök klasszikus “jólelkű szürke kismadár legyőzi szép, de gonosz ellenfelét”, mindezt DJ Kool Herc átkozottul passzoló és húzó vokáljával.

The Chemical Brothers – Block Rockin’ Beats

Ha már itt tartunk, a sikerek egyik fő záloga az, hogy már a kezdetektől fogva egész egyszerűen a zenei világ krémje akar velük kooperálni. Nem kell kilincselniük, a legócskább popvacakok előadóit leszámítva szinte sorbanállnak előttük az emberek. Ők pedig válogatnak, méricskélnek, megnézik, kihez mi illik, mintha szabók lennének, a legjobbak közül. Aztán összehoznak egy olyan számot, mint a The Test, melynek zsenialitása két komponensű: a szuperpszichedelikus és szinte progrockos alapokon nyugvó muzsika valamint Richard Ashcroft (The Verve énekes) szenvedéllyel teli dallamorgiája. A film egyszerre szürreális utazásélmény, és a központi figura, a lány érzéseit mintegy lemintázó tájat vevő kamerák tánca. Konfúzió és megnyugvás egyben, ahol az idegenvezető a szinte sámánként kántáló Ashcroft. Aki mellesleg életművének csúcsteljesítményével járul hozzá a feledhetetlen élményhez.

The Chemical Brothers – The Test

A másik nagy erősségük a kiváló sample-választás, vagyis úgy nyúlnak, hogy az nem lopásnak, hanem revitalizálásnak minősül; új életet adnak rég elfeledett cuccoknak. Pont úgy, ahogy azt a Surrender című albumon megtalálható Hey Boy Hey Girl esetében tették, ami nélkül már igazán nehezen lenne elképzelhető big beat/electro party a világ bármelyik szegletében. A szöveg Rock Master Scott & The Dynamic Three “The Roof Is On Fire“-jéből lett átemelve.

The Chemical Brothers – Hey Boy Hey Girl

A Come With Us album sikere nem érte el a megelőző anyagokét, viszont a klipek talán most értek be igazán, másodszor lép színre a már Let Forever Be-nél is a rendezői székben ücsörgő Michel Gondry, és hozza össze a fantasztikusan egyszerű és utaztató Star Guitar videót.

The Chemical Brothers – Star Guitar

A következő nagyobb anyag a Singles 93-03 volt, melyen feltűnt egy új szám is, a Flaming Lips-szel elkészített The Golden Path. A Chemical Brothers hippivideóját Wayne Coyne Flaming Lips énekes támogatta meg némi vokállal. Rowlandék neoproghoz való vonzódása ezek után annyira egyértelmű, hogy lassan elvárás lenne velük szemben egy jó Pink Floyd-remix vagy egy Mars Voltával közös szám. Ki tudja, mit hoz a jövő.

The Chemical Brothers – The Golden Path (feat. The Flaming Lips)

A Come With Us után következő Push The Button valószínűleg az újkori Chemical-albumok legjobbika, és egyben a legerősebb nyitással rendelkező. Akit a Galvanize-The Boxer-Believe trilógia nem indít be egy bulin, valószínűleg süket vagy halott. (Egyéb lehetőség szinte elképzelhetetlen.) Mindháromhoz készült videó, de az én szívemnek igazán a Budapesten (!!!) játszódó The Boxer kedves. Az egyébként 2005-ös keltezésű videóban van szocreál hangulat, Ladába bepattanó kosárlabda, Bakáts tér környékére hajazó utcák, vicces feliratok (az irodai “Meg kell győzödni!” KRESZ-tábla), minden, mi honfiúi szívünknek oly’ kedves. Az énekes pedig Tim Burgess a Charlatansból.

The Chemical Brothers – The Boxer

Végül pedig jöjjenek az cikk ihletadói, melyek az isteni szikrát adták, melyek belökték a szürkeállományba a nagy ötletet – a We Are The Night Joker-vigyort kierőszakoló és elváró videói, a Do It Again és a Salmon Dance. Előbbi marokkói kissrácok odüsszeiáját regéli el, akik miután belökik ütött-kopott magnójukba az égból pottyant Chemical-magnókazit (mekkora Az istenek a fejükre estek-utalás, én már itt hülyére röhögtem magam), megszerzik a nagy pénzt a mindenkiben kisebb epilepsziás rohamot keltő zenével. A jobbára reklámfilmes profilú (bár jegyez már néhány Madonna, Kanye West és Timberlake klipet is) Michael Haussman nagyon eltalálta az anyag hangulatát, és Ali Love éneke tökéletes társ ehhez a fejrángató triphez.

The Chemical Brothers – Do It Again

A Salmon Dance eléggé baljósan kezd: mozdulatlan fiú fekszik az ágyon. (Rory Jennings amúgy, brit színész a szentem.) A nyitókép alapján nekem a Massive Attack Butterfly Caught-ja ugrott be elsőre. Aztán a nappaliba átvonulva minden megváltozik, az akvárium válik középponttá; aki még nem látott halat beatboxolni, piranhát rappelni, csikóhalakat hip-hopra úszkálni, az még nem maradt le semmiről, Fatlip és a Chemical Brothers tesz róla, hogy ez ne maradjon így!

The Chemical Brothers – Salmon Dance

Mit várhatunk még a We Are The Nighttól videó-ügyileg? Személy szerint a legjobban annak örülnék, ha a Klaxons-srácokkal közösen összehoznának az All Rights Reversed-re valami olyasmit, amit már Golden Skans néven is imádtam (ha esetleg még nem láttad volna, tekintsd meg itt), de eljutott már hozzám olyan hír is, hogy a következő single a Willy Masonnal felvett Battle Scars lesz. Ki tudja, mi az igazság – a lényeg az, hogy mi biztos jól fogunk járni vele.

Linkek:

• The Chemical Brothers @ home
• The Chemical Brothers @ MySpace (hallgatnivaló!)
• The Chemical Brothers @ last.fm (hallgatnivaló!)
• The Chemical Brothers @ Wikipedia (angol)