A kétezres évek közepi hip-hop marketinggépezet egyik ellentmondásos figurája, The Game sokadszori elnapolás után jelentette meg új lemezét, a R.E.D. Albumot. Kritika egy régóta várt visszatérésről.
Jayceon Taylorról, avagy The Game-ről elég ambivalens kép élhet a hip-hop rajongók fejében. Egyrészről könnyen legyinthetnek rá, hogy egy szimpla showbizniszes báb az Aftermath birodalomból, akit Dr. Dre aktuális érdekei mentén cibál össze-vissza a feltűnése óta, ráadásul csak egy jól felpörgetett debütáló albumot (Documentary) tudott felmutatni, két kevésbé megtolt, kisebb sikerű korong (Doctor’s Advocate, LAX) mellett. A másik oldalon viszont több szerethető tulajdonsága is van ennek a kisgyermek kora óta morcosan néző kosaras formának: a hangja egész jó és a flow-t is el-el szokta találni, ráadásul első hangos becsmérlője volt az idővel homokozócsatává lényegtelenedett East Coast – West Coast szembenállásnak a mainstream rapben. Zenéit és a videóit pedig körüllengi egy olyan légkör, amitől átérezhetővé válnak South Central Los Angeles gettóvilágának perzselően forró, és meddőségükben veszélyes hétköznapjai.
Ha tehát kisebb lelkesedéssel is, de mindenképp meghallgatják a hip-hop rajongók az első tervek szerint úgy másfél évvel ezelőttre ígért, régóta húzódó R.E.D. Albumot. A hosszúra nyúlt készítési folyamatot az anyag mennyisége is igazolja: a játékidő másfél órás (!), a huszonegy számból pedig mindössze ötben nincs közreműködő. Innentől kezdve eléggé mixtape hangulata van az egésznek, ahol vendégzenék és verzék váltogatják egymást, stabil pontként hagyva Game feltűnését a számokban, illetve Dre elszórt interlude-jait. Zenei csapásirányt nehéz találni egy ilyen kavalkádban. Három végigpörgetés után az jön le, hogy Game az eddigi munkáihoz képest jobban érzi a dirty south-os, klubos-pergős hangzást, az albumon újra meg újra felcsendülnek ezek a számok, hol jobb (I’m The King, Heavy Artillery), hol borzalmasabb (Hello, Paramedics) kiadásban, míg a cuccaira eddig jellemző lecsupaszított, billentyűs beatek háttérbe szorulnak (The Good, The Bad and The Ugly).
A közreműködők stáblista-hosszú névsorában több celeb is található, köztük a Neptunes-szal közösen érkező Nelly Furtado az elég ujjgyakorlatos Mama Knows-ban, Lil’ Wayne a Zombie Nation mintával sokkoló Red Nationben, vagy Chris Brown az egész kellemes, és hallatlanul rádióbarát Pot of Goldban. Feltűnik Snoop Dogg is a sorok között (Drug Test), már hogy ne tenné. A producereknél a már említett Neptunes-on kívül Dj Premier száll be egy tőle megszokottan minőségi boom-bappel (Born In The Trap), rajtuk kívül No ID-t (Drug Test) és Cool & Dre-t (The City, Good Girls Gone Bad) érdemes megemlíteni. Se szeri, se száma annak, hányak ugranak be a Red Album-projektbe, ami meglehetősen el is homályosítja Game érdemeit a saját lemezén, lévén az emberünk ugyanazt csinálja, mint mindig: becsülettel lehozza a rímeit, sztenderd ingerültségével tárja elénk Kalifornia árnyoldalát és nagy műgonddal nyomja meg a káromkodásokat. Mindezt így annyi év után már samplerezni is lehetne korábbról, úgy hamarabb elkészülnének az albumok.
A Red Album mint koncepciólemez lényegében megbukott. Tipikusan az az album, amit a kritikusok szétszednek majd, mert se füle se farka, ráadásul az mc teljesítménye is több ponton megkérdőjelezhető, például amikor a 20 éves Tyler The Creator az asztal alá rappeli a Martians vs. Goblinsban. A rajongók ugyanakkor pont azért fogják szeretni a R.E.D. Albumot, mert ennyiféle zenéből a nagy számok törvénye alapján is találni fognak néhányat, ami bejön nekik és sokáig tudnak majd rá bólogatni, azaz a lemez valahol elérte a kívánt hatást és kitermelt ütőképes trackeket, hozni fogja a pénzt. Game meg majd jól megszámolja azt, morcosan.
Game – Pot Of Gold ft. Chris Brown
Tracklist:
- Dr. Dre Intro
- The City (Feat. Kendrick Lamar)
- Drug Test (Feat. Dr. Dre, Snoop Dogg & Sly)
- Martians Vs Goblins (Feat. Tyler, The Creator & Lil Wayne)
- Red Nation (Feat. Lil Wayne)
- Dr. Dre 1
- Good Girls Go Bad (Feat. Drake)
- Ricky
- The Good, The Bad, The Ugly
- Heavy Artillery (Feat. Rick Ross & Beanie Sigel)
- Paramedics (Feat. Young Jeezy)
- Speakers On Blast (Feat. E-40 & Big Boi)
- Hello (Feat. Lloyd)
- All The Way Gone (Feat. Mario & Wale)
- Pot of Gold (Feat. Chris Brown)
- Dr. Dre 2
- All I Know
- Born In The Trap
- Mama Knows (Feat. Nelly Furtado)
- California Dream
- Dr. Dre Outro
Borító:
