Három közös lemez után a portugál Equilibrium Music kiadó és a Moon and the Nightspirit végül békében elköszönt egymástól, hogy a zenekar egyedül, önerőből folytathassa a munkát. Új lemezük, a Mohalepte kiváló minősége, és a zenekar bátor döntése egyaránt pozitív előremutatás.
A Tóth Ágnes és Szabó Mihály alkotta (illetve koncerteken plusz tagokkal kiegészülő) neofolk zenekar 2003-ban alakult Békéscsabán. Az első lemezüket 2005-ben hozták ki az említett kiadó gondozásában, később ezt követte még kettő, és míg külföldön jóval nagyobb érdeklődést váltottak ki és komoly elismerést sikerült elérniük, Magyarországon egy szűkebb réteget leszámítva máig meglehetősen ismeretlenek maradtak. Ez pedig nagy szégyenünk egy olyan zenekar esetében, ami a nevét leszámítva ennél jobban már nem is lehetne a sajátunk. Ugyanis egy nagyon fontos, és látszólag jóformán teljesen kiirtott és eltűnt kulturális örökségre hívják fel a figyelmünket. Ez pedig a kereszténység előtti, animista, sámánista természet közeli pogány hitvilág, ami valaha hazánk szerves része volt, mára azonban a népdalokat, verseket és hagyományőrző gesztusokat leszámítva nem igazán találkozni vele. A zenekar erre a majdnem elfelejtett alapra építkezve sajátos stílust teremtett, melyben visszatérő elemekkel, motívumokkal, témákkal mesélnek a természet és belső énünk erejéről, kapcsolatáról. Elég kevés mai, magyar nyelven alkotó zenekart ismerek, akiknek ilyen letisztult, megkapó szövegeik lennének.
Mindig nagyszerűnek tartottam, hogy a két tag milyen szabadon és magabiztosan lép ki a szerepéből, és tölt be egy másikat. A páros gyakorlatilag az első lemez óta egyedül végzi a munka oroszlánrészét a saját stúdiójában. Mindketten több hangszeren is játszanak, Mihály írja a szövegeket, Ági pedig elkészíti a kiadványok grafikáját. Egyedi hangjuk a bemutatkozó Of Dreams Forgotten And Fables Untold óta alig változott, egyszerűen csak lemezről lemezre kristályosodik, beérik. Zenéjük változatos, mégis egységes. Egyszerű, ám köszönhetően a mongol, makedón és egyéb népi hangszernek, fafúvósoknak és a különféle doboknak mégis kellően egzotikusan hangszerelt. A 6 és 12 húros gitárok dallamai markánsak, a hegedű feszes, nehéz és drámai, Ágnes énekének ereje és szépsége pedig még a negyedik lemezt hallgatva is képes meglepetéseket okozni. Azt hiszem a függetlenedés lépése cseppet sem volt elsietett, az új lemezen egyértelműen érződik az egyensúly, a magabiztosság. Talán csak a kiadó nélküli terjesztés okozhat majd gondokat, de ilyen sokévnyi tapasztalat után valószínűleg az sem tartogat majd nagy rejtélyeket.
A Mohalepte bevezet bennünket az ősrégi erdők érintetlen világába, ahol a világfa áll, tündérek rejtőznek és talán még a táltos sámán is járja útját a három világ között. A zenétől megelevenednek előttünk semmiből előbukkanó, tágas tisztások, a szunnyadó lapályok, lassan csordogáló, hűvös patakok és a titokzatos avarvilág. Az album két legerőteljesebb pillanata remekül összegzi a zenekar továbbra is kettős arculatát, ami egyszerre könnyed, súlytalan, máskor sűrű és súlyos. Mindkettő rendkívül precízen felépített, ráadásul Mihály is énekel, kántál bennük, akinek mérsékelt, de folyamatos előtérbe hozása véleményem szerint a zenekar egyik legjobb döntése lehet. Az egyik a sodró és lendületes Zöldparázs, amely nyugodt lebegésével tagadhatatlanul a Moon and the Nightspirit egyik legszebb dala. Ennek némileg az ellentéte a masszívabb Idebenn, melyben Mihály kicsit képzetlen, ám pont ettől nyers, vad és ösztönös hangja ebben a zenei miliőben egyszerűen letaglóz. A magasztos férfiének mellett Ágnes gyönyörű kántálása, a hegedű kaotikus, észveszejtő hullámzása és a dobok réveteg, súlyos ritmikája pedig a zenekar egyik legmarkánsabb koncert dala lehet majd. Alig várom, hogy élőben hallhassam.
The Moon and the Nightspirit – Örökké (a 2007-es Regő Rejtem lemezről)
Tracklist:
- Öregerdő
- Felleg Útján
- Holdvarázsolt
- Kéregbölcső
- Idebenn
- Zöldparázs
- Mohalepte
- Tücskök az avarban
Borító:
