A saját gyűjteményemben az első fellelhető Prodigy remix az 1991-es Charly bakeliten található Alley Cat mix, de azt azért még közel sem említeném a legfaszább feldolgozások sorában. Egyébként pedig nehéz is összehasonlítani az életmű teljes remix-készletét, és nem csak azért, mert a remixelés eredményeként ezerféle stílusba oltották át a zenét, hanem mert az alapanyag maga is elképesztő mértékű változáson ment át az idők során. A kezdetek jungle-techno őrületeit nehéz lenne összevetni az utóbbi idők slágeresebb (de érdemükre legyen mondva, hogy még mindig keményen underground ízzel szolgáló) számaival. Így tehát tekintsünk el a műfaji korlátoktól, inkább azt veszem alapul, hogy maga a feldolgozás valóban hozzátett-e az eredetihez.

Prodigy – Charly (Alley Cat mix)

Ilyen szempontból az első valamirevaló a Fire című track Sunrise Version átdolgozása 1992-ből, amely mellett mindjárt ott volt egy másik tisztességes darab, a Jericho Genaside II Remix. Az első beleoltotta a Fire-ba azokat a korszakban kötelező jungle-elemeket, amik az eredetiből hiányoztak, élen a zongoraalappal. A második pedig az egyébként is kemény Jerichót felturbózta arra az húzós drum ‘n bass szintre, ami akkor még, mondhatni, gyerekcipőben járt, úgyhogy ez a remix akkor nagyot csapott.

Még ’92-ben jött egy adag feldolgozás az Out Of Space-ből is, ezek között már nehezebb jót találni, pedig szám-darabokban gondolkodva itt is voltak ügyes megoldások. Például a Celestial Bodies mix helyenként megvillantott savas hangjai keményet hasítottak annak idején, pláne az adott színtéren, az adott közönségnek, az adott drogfogyasztási kultúra közegében. Kábé hasonló megfontolások miatt lehetne említeni a Techno Underworld remixet is, de összességében és mai szemmel azért az se váltana világot.

Prodigy – One Love

1993-ban jött egy adag One Love, és ezzel a lerakattal érkezett meg a Johnny L remix, ami talán az első olyan volt, ami nem az eredetihez képest teljesen idegen megoldással rukkolt elő, mégis bőven volt miért felkapni rá a fejünket. Eszméletlenül utaztató, gördülékeny számot csinált az originalból, a hangsúlyosan széttört ütemet négynegyedre cserélte, a vokálokat pedig úgy oltotta vissza, hogy az abszolút klappol, a szintik pedig az egészt egymásba mossák és alánk öntik a savat az útra. Baromi jó szám, baromi jó remix, az első igazán jól sikerült darab.

Prodigy – Voodoo People
(Chemical Brothers remix)

Volt még néhány mára klasszikus track, amivel próbálkoztak, de szerintem egyik se lett valami nagy dobás. A Wind It Up-nak még talán az Unwind verizója értékelhető, a No Good-nak pedig a Bad For You mixében (ez már ’94) van néhány olyan Malströmös megfejtés, ami nem rossz, meg emlékezzünk meg egy pillanatra a CJ Bolland Museum remixről is, de az eredetihez képest ezek sincsenek sehol sem. A Poison megintcsak egy mocskosul nehezen remixelhető valami, ehhez képest érdekes volt mondjuk az 1995-ös Rat Poison, főleg a gitárriffes megfejtés benne, az eredetit viszont ez se érte látótávon belülre. Ha már ’95, akkor viszont a Voodoo People Chemical Brothers remixét meg kell említeni, ami nem egy rossz dolog, belegyúrták ugyanis a saját bigbeatjüket, meg néhány olyan hangot, amit mára már kikúráltak magukból, pedig kár érte. Akár a Crystal Method is csinálhatta volna. Nagyon savas cucc ez is, dehát ez még mindig a fentebb leírt korszak. For the record: ’95, Voodoo People, Haiti Island remix. Semmi elszállás, semmi világmegváltás, de egy nagyon korrekt remix négynegyedre hangolva, folyamatos filter és phasing úsztatásokkal.

Prodigy – Firestarter
(Empirion mix)

A következő állomás 1996, amikor már az olyan slágerek, mint a Poison, a Voodoo People, és az upcoming nagylemez előszeleként a Firestarter vagy a Breathe nemzetközileg is intézményesítették a Prodigy nevét, ezekhez viszont már nehéz volt hozzányúlni, mert az ember vagy kulttá válik, ha jó, vagy egy életre leírja a remixelő képességébe vetett hitet – ha egy kicsit is nemjó. Szerencsére volt néhány bevállalás, és néhány igazán jól sikerült verzió egy-két már-klasszikusból. Ezek között áll büszkén a Firestarter Empirion mixe. Ahelyett, hogy az eredeti bigbeat-dnb hangzását próbálta volna utánzoni, az egészet kidobta a kukába, és behozott egy négynegyeddel operáló alapot, némi trance-es feltéttel, de az egésznek mégis egyáltalán nincs trance hangulata, sokkal inkább olyan az atmoszféra, mint egy pushing EBM track. Ehhez pedig úgy használja az eredeti szám elemeit, hogy nem lóg ki sehol, egy egészet alkot, hallod mégis, hogy remix, nem valami teljesen más – perfect.

Prodigy – The Trick
(Dj Na-Die scratch)

A remix-színtéren később robbanó Breathe single-je már szintén megjelent 1996-ban, de feldolgozást még nem tartalmazott, valami más fontosat viszont igen. Két élő felvétel és a Breath eredetije mellett ott volt a korongon egy The Trick című darab, ami soha nem jött ki nagylemezen vagy hivatalos rarities gyűjteményen, és némi elkanyarodást mutatott a szokásos Prodigy-hangzástól a triphop irányába. Nem mellesleg pedig egy zseniális szám. Mivel nem remix, némileg kilóg a sorból itt és most, viszont mint ritkaság, nem lehet elmenni mellette. Must-have.

Nos, hát ennyi volt a móka mára, első körben 1996-ig jutottunk, talán sok is volt. A mellékelt hallgatnivalókat lehet ízlelgetni, de ne feledd, hogy a tömörített minőség miatt ezek éppen, hogy csak kedvcsinálónak mondhatók. Az ember kedvenceinek pedig a polcon a helye, nem a számítógépen. Ezekkel a bölcsességekkel zár a bazár, egy újabb szeánsz alkalmával folytatjuk.