A 2009-es bemutatkozás után itt az új Toddla T-lemez, ráadásul ez már a Ninja Tune-on érkezik. A felvezető maxi tavasszal rettentően erős volt, ezért a várakozás során felmerült bennünk, hogy a Watch Me Dance akár még megismételheti az előd szakmai sikerét is.
Két évvel ezelőtt azért szerettem bele Toddla T-be, mert az egyszerű humorával nagyszerűen egyensúlyozta a modern brit elektronikus tánczene egyre sötétedő tónusait és témáit. Emlékszem, Tom Bell először az Arctic Monkeys emlékezetes borítóját figurázta ki a Skanky Skanky című debütalbumának a felvezető kampányában, majd a megjelenés előtt olyan elképesztően jó zenéket dobott be ízelítőnek, mint a Shake It és a Rice & Peas. Az igazán nagy sikert azonban mégis annak köszönhette a fiatal sheffieldi titán, hogy a nagylemez egyáltalán nem támaszkodott ezekre a slágerekre, hanem önerőből múlt felül mindent. A Skanky Skanky így még ma is egy bődületesen erős album, minden momentuma aktuális, hallgatható és szerethető. S mivel emberünknek egy követője nem akadt az elmúlt két évben, így mára hatalmas rajongótáborral rendelkezik, és nemcsak a klubokban, de a rádiókban is szeretik (a BBC-ben saját műsort is kapott).
Úgyhogy hiába szivárgott ki az új, Watch Me Dance című lemeze a netre hetekkel a megjelenés előtt, igazából nem kérdéses a kiadvány üzleti sikere – pláne, hogy a Coldcut elég jó kommunikációval mentette a helyzetet. Ráadásul az album teljesen rendben is van: Toddla T vélhetően a BBC-nél eltöltött idő hatására megtanulta, hogyan lehet még olyan számokat is rádióbarát formába rázni, amiket egyébként nehéz a földalatti tánczenés mivoltuk miatt, még hozzá úgy, hogy azok semmilyen kárt ne szenvedjenek az átalakulás során. Gyakorlatilag így a lemez bármelyik részét be lehetne dobni a közösbe, mindegyik egységesen rendben van. Sőt, a címadó dal talán nem is tartozik a legjobbak közé.
Persze azért érződik, hogy már egy új évtizedet írunk. Az album nem kockáztat annyit, mint a Skanky Skanky, és a kilencvenes évek nagy revivalének is csak olyan területeiről merít, melyekre még szélesebb körben emlékeznek. A posztrave-es Take It Backből ezért lehetett még ma is nagy himnusz, az rnb-s Body Good pedig ezért rettentően szexi és klubos. Vannak downtempós megoldások a gyűjtemény végén; ezek már kifejezetten popossá teszik az összhatást, szerencsére azonban egy pillanatra sem mond le a lemez a karakteréről. A Lovely Girl a jamaica-i hatásokat összegzi, illetve a vendégénekesek is visszaadnak ebből valamit még pár további számban (pl.: How Beautiful It Could Be, Fly). Tulajdonképpen csak egy dolgot hiányolok a Watch Me Dance-ről, de azt mondjuk nagyon: a pimasz, de állandóan megmosolyogtató, blőd humort. Egy megkomolyodott Toddla T-t hallhatunk végig, amivel még meg lehet barátkozni, de MC Versatile hiányával nem – párszor ugyan énekel, például a fentebb említett Lovely Girlben is, de a hülyéskedés mellőzésével szerintem pont a kraftját veszítette el az mc.
Toddla T – Take It Back
Ezért cserébe viszont elegendő kompenzációt kapunk, minek eredményeként a Watch Me Dance egy jó lemez. Az előd mellé nálam ugyan nem ér fel, de ez alighanem eleve lehetetlen küldetés volt. Ugyanakkor viszont jól látszik ezekből a számokból, Toddla T nem egy egyszeri csoda. Nem csupán a korszellemre érzett rá jól, és volt ezért egy sikeres 2009-e; tehetséges előadó, jó dalérzéke van és a megvalósítást illetően sem ütközik falakba. Nagy jövő várhat még rá. Négyes.
Tracklist:
- Watch Me Dance (feat. Roots Manuva)
- Take It Back (feat. Shola Ama & J2K)
- Cruise Control
- Cherry Picking
- Streets So Warm
- Badman Flu
- Body Good
- How Beautiful It Would Be
- Lovely Girl
- Do It Your Way
- Fly
Borító:
