DJ Shadow már hosszabb ideje játszogatott, mutogatott új trackeket szettjei során a nézőközönségnek, nemrég pedig egy huszárvágással kettőt ingyenesen letölthetővé is tett oldaláról – igaz, csak egy napig. Be is szereztük őket: a Def Surrounds Us és az I’ve Been Trying azt mutatja, az Endtroducing….. és a Private Press szerzője még sok-sok évvel korszakalkotó albumai után is képes érdekes húzásokra, ezzel együtt kár lenne tagadni az aranykor elmúltát.
Az idei Sziget Fesztivál egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó fellépése volt DJ Shadow-é, aki ugyan 8 éve adott ki kritikailag és rajongói oldalról nézve is igazán sikeres és elfogadott albumot (The Private Press), pályájának első szakaszában elért sikereivel valószínűleg örökre beírta magát a koncertszervezők noteszába – és persze a hiphop legendáriumába is. A Private Press óta elkövetett ügyei, mint az Outsider című, hullámzó minőségű és hangulatú nagylemez, Cut Chemisttel (The Hard Sell) és Mos Deffel (Six Days The Remix) elkövetett kollaborációi életben tartották a nevet, amely azonban egyre patinásabbá kezd válni napjainkban. Ez azonban érzésem szerint nem azzal hozható összefüggésbe, hogy lassan megérkezett egy generáció, akiknek a triphop semmit, vagy csak nagyon keveset mond. Utóbbit tényt ötvözve az elmúlt évek negatív kritikai hozzáállásával láthatjuk, hogy Shadowra és kortársaira nem túl jó idők járnak mostanság – Josh Davis esetében viszont a legfőbb probléma, hogy szinte érthetetlen, önszórakoztató gesztusok egész sora vonul végig az elmúlt évek során kiadott anyagain.
A probléma az Outsider erőltetett hyphy-zésével kezdődött, és a két kiadott track egyikén, a Def Surrounds Uson folytatódik. Nyári interjúi alapján is kiderült, hogy Shadow valahol félúton van a “leszarok mindenkit, ez az én zeném” típusú és a közönségcentrikus zenészek között, ugyanakkor én eléggé úgy érzem, bár haladni igyekszik a korral, nem sikerül integrálnia az új megoldásokat saját soundjába. A Def Surrounds Usra sokan mondják, hogy elég dubstepes lett, nekem a nyitás alapján speciel a wonkyból ismert Zomby stílusdefinitív darabja, a Kaliko jutott eszembe. Emberünk ezzel együtt nem ragad le egy pillanatig sem, hamarosan beköszön egy szinte slágeres ütem, felvillannak az Outsiderről megmaradt jelzőfények, és hiába 7 perc fölötti a szám, mégsem tűnik annak. De nem azért, mert annyira beszippantósan jó volna, mint mondjuk a szinte ugyanilyen hosszú Changeling. Shadow jómunkásember módjára váltogatja cseppet sem szűkös fegyverarzenáljának elemeit, így az unalom nem támad be, és azt se mondhatjuk, hogy gyenge lenne a track: mégis, tizensok évvel ezelőtt ő maga lőtt be egy úgy tűnik, teljesíthetetlen szintet, amelyet ezúttal is csak messziről sikerül figyelni.
Az I’ve Been Trying a meglepetés: egy akusztikus, szinte grunge-os hangulatú ballada (!), amely három percében már megidézi a klasszikus Shadow-feelinget, a hangulatos sample-öket – sokadik hallgatásra is az Alice In Chains Roostere ugrik be, elég weirdo. Tulajdonképpen azt kell mondjam, ez a scratch- és görcsölős innovációtól mentes darab még mindig jobban tetszik, mint a Def, habár érezhetően csendestársi szerepre van kárhoztatva keménykedő társa mellett.
Mit lehet még mondani? Persze, még mindig várjuk azt a lemezt. De ezzel a kétszámos fogással nem segített sokat saját renoméján Davis: elismerni elismerem, amit csinál, de rajongani ezekért nem tudok. Hármas.
DJ Shadow – I’ve Been Trying
Az előző Track Review-ban: