Sokkal nagyobb örömmel hype-ol az egyszeri blogger olyasvalamit, amiről egyértelműen tudja, hogy hosszútávú értéket közvetít vele. Márpedig Eskmo új lemezét felvezető trackje és a hozzá tartozó videó egyértelműen egy műfaj gyöngyszeme, amelyre egyik oldalról Amon Tobin, a másikról pedig Kieran Hebden veti vigyázó pillantásait. Végeredményben mégis Burial dubstepballadáinak emlékét írja felül bennünk a Cloudlight.
Habár csupán egyetlen, saját kiadóján keresztül kiadott 1999-es nagylemezzel bír, mégis számottevő a San Francisco-i Brendan Angelides diszkográfiája. A valószínűleg ifjonti hévben kiadott első albumot (Machines On Task) tízévnyi kitartó inasmunka követte, olyan momentumokkal, mint közös munka Amon Tobinnal (Eskamonként már közös számot is jegyeznek, ez a Fine Objects), megjelenés a Bay Area Dubstep válogatáson, vagy Bibio remixelése (Dwrcan). Ezek azonban korántsem hívták fel rá annyira a figyelmet, mint legutóbbi trackje, a Cloudlight, melynek klipje lélegzetelállítóan szép lett, de így is csupán gólpasszt ad a lenyűgöző dalnak.
Évről évre tűntek fel jobbnál jobb újoncok és kevésbé újoncok kiválóan sikerült lemezekkel a dubstepben, azonban az elmúlt két év során egyre több olyan arc mutatta meg magát, akik már érezhetően egy második generációt képviseltek az egyébként is igen fiatal műfajban. 2008-ban iTAL tEK Cyclicalja, vagy éppen a Dubstep Allstars-sorozat legutóbbi (Appleblim által mixelt), nagyszerűen sikerült darabja már egy kialakult hangzás és érzelemvilág teljes spektrumát mutatták meg, amelyet már csupán elérni lehetett, túlszárnyalni talán nem, ráadásul a küszöbön toporgott a fősodorba igyekvő dubtechno, de Flying Lotus wonkyja se talált süket fülekre Albion partjainál.
Azt hiszem, a leglátványosabb igény a váltásra nem is egy albummal vagy új előadóval jelent meg, hanem egy mindössze kétszámos kislemezzel, Burial és Four Tet Wolf Cub / Mothjával – bár biztos nem ezzel az igénnyel jelentették meg. A lényeg kábé annyi, hogy 2010-ben az elektronikus zene bőségszaruja olyan gazdagsággal örvendezteti meg hallgatóit, amelyet még az egyébként nem gyenge korábbi években sem tapasztaltunk. Lorn, Actress vagy a Mount Kimbie egyértelmű, hogy már a jövő idézőjeles sztárjai – ahogyan a Glitch Mob, vagy éppen Eskmo. Ők azonban egy külön áramlatnak tűnnek, amely során új lendületet kaphat a dubstep egy jó löket glitch beinjekciózása által.
Habár a Glitch Mob inkább saját, egyéni hiphoporientált hangzását igyekszik a mainstream felé tartó útján felhasználni, Eskmo jelentősége abban áll, hogy az undergroundból is látszik egy világítótorony erejével – a Cloudlight a bevezetőben említett Amon Tobin és Kieran Hebden legjobb pillanatait kapja el, passzírozza bele egy jó adag dubstep betonalapozásba, és ad rá csillagpalástot valami különös, weirdo hangulattal, amelyet saját lelkiállapotunktól függően értelmezhetünk lemondó szomorúságnak éppúgy, mint világlátott sztoicizmusnak.
A Ninja Tune kiadó érezhetően jelentős energiát fektet bele, hogy a marketingen ne bukhasson el a lemez, rengeteg helyen olvastam Eskmoról, mint a label idei legnagyobb húzásáról. A “tanulóidő” tehát lejárt: most egy album hosszúságában kell megmutatnia Eskmonak, hogy képes-e valami igazán újat hozni a dubstepbe, vagy pedig csupán egy jobb momentum a Cloudlight olyan átlagosabb trackjai mellett, mint az Agnus Dei vagy a Harmony. Kissé csalódott lennék, ha az utóbbiról lenne szó.
Eskmo második nagylemeze október 4-én jelenik meg a Ninja Tune-nál.
Eskmo – Cloudlight
Az előző Track Reviewban: