Királyi mellényúlásnak lehetnek szemtanúi, akik arra vetemednek, hogy az önmagát a grime királyának beállító Skepta legutóbbi videóját, a Rescue Me-t végignézik. 3 percben és 19 másodpercben tulajdonképpen mindent sikerül bedobni, ami alapján azt mondhatjuk, a grime jelenlegi állapotában egy halálra ítélt formátum.
Skepta nem először szerepel magazinunk pixelhasábjain: egyik Review-kiadásunkban éppen én húztam le a keresztvizet finoman szólva gyengére sikeredett Microphone Champion albumáról. Hozzá kell tenni, már az első sem tetszett; valahogy már akkor úgy éreztem, hogy elsősorban a grime felfutásakor gerjedő, minden anyaggal szembeni pozitív diszkrimináció emelhetett az élvonalba egy olyan előadót, akinek mindmáig az unalmas és középszerű Rolex Sweep a legismertebb trackje. Ha hozzávesszük, hogy testvére, Jamie Adenuga messze érdekesebb lemezzel (az általunk is tárgyalt Famous?-szal) feleakkora ismertségre tett szert, felvetődik a kérdés: mi alapján emlegeti olykor “The King of Grime”-ként magát Joseph Adenuga?
Ami tény: a Boy Better Know kollektíva és label alapítójaként vitathatatlan szervezői és alkotói érdemei vannak a szcéna létrejötte idejéből. Viszont se nagylemezei, se kislemezes anyagai nem esnek a meggyőző kategóriába, sőt, az elég gyakran gázos megmozdulásokat és klipeket bevállaló grime előadók között Skepta élen jár. Elég, ha a Rescue Me előtti időkből a Sunglasses At Night feldolgozására gondolunk: a 2001-es eredetit, Tiga és Jori Hulkonnen generációs slágerét sikerült megfosztani mindentől, ami miatt izgalmas és egyedi hangulatú volt, és lerángatni a Calvin Harris-féle eurodance-revival szintjére. Szégyen.
A Rescue Me ehhez mérten egy szinttel vállalhatóbbra sikerült – de csupán egyetlen szinttel. De csak akkor, amennyiben vállalhatónak nevezhetünk egy olyan brit popzenei klipet, mely akusztikus gitározgatással kezdődik, majd amelyre autotune-nal megőrjített férfi vokáltéma érkezik. Hogy teljes legyen a képzavar, a verzék már a grime döngölős alapjaihoz húznak inkább, de itt meg már nem lehet elfedni, hogy Skepta nemhogy saját ötletek nélkül akar ellavírozni a grime óceánján, de kifejezetten ízléstelenül igyekszik az amerikai mainstream rap paneleit beépíteni saját életművébe. A Rescue Me verzéi alatt gyakorlatilag egy az egyben Lil’ Wayne Lollipopjának alapja szól, az említett autotune-os ének pedig nyilván még véletlenül sem Kanye West és T-Pain nyomdokain jár. (A videó “történetében” sem igyekszik eredetiségre törni: aki ismeri a Száll a kakukk fészkére című Kesey könyvet, ismerősként üdvözölheti az egészet.)
Skepta kifejezetten gyengén lopkodja össze a tengerentúlról hatásait, és hab a tortán, hogy slágert sem tud írni: a Rescue Me homlokegyenest más akar lenni a refrénben és köztes részekben, emitt a mainstream felé úszik, amott a távoli rokonságnak, az underground gyökereknek akar megfelelni. Szinte valószerűtlenül rossz track lett az új albumot elméletileg felvezető Rescue Me, amely csupán annyiban nem a grime állatorvosi lova, hogy középszerűségtől nem szenved – ötlettelenségtől, egyéni hangtól és jövőképhiánytól viszont annál inkább.
Skepta – Rescue Me
Az előző Track Reviewban: