Az évről évre egyre kevésbé érdekes grime jéghegyének már csak a csúcsa látszik ki a zenei klímaváltozás sújtotta angol színtérből, viszont az ügyes featuringeket vállaló Dizzee Rascal és az ország nélküli király, Wiley stabilan őrzik pozíciójukat. Utóbbi követte el a legújabb Track Review-ra ítélt Never Be Your Womant, mely nem fogja a zenei innováció babérkoszorúját megkapni, ellenben Wiley pályájának abszolút logikus lépése és mellesleg az év egyik legfülbemászóbb slágere.
Mi a metszéspontja egy Sláger Rádió késő esti műsorsávjában előkerülő onehitwondernek és egy szétcsúszó színtér önjelölt császárának? Válasz helyett végigtekintve a dubstep és grime fejlődésén és érvényre jutásán az angol undergroundban, rájöhetünk, hogy az eleinte igencsak egy kalap alá vett stílusok hol is váltak ketté. Az angol garage-nek, two-stepnek nevezett minimalista ütemek valahol ott állnak totemként dubstep dj-k és grime mc-k múltjában, talán együtt is buliztak olyan, drumandbasstől sem idegen trackekre London külvárosaiban, mint Zed Bias ikonikus Neighbourhoodja vagy Steve Gurley Hotboys-a, mégis, napjaink dubstepében már alig-alig lehet felfedezni ezeket az előzményeket. A grime továbblépése és fejlődése sokkal véleményesebb; a fősodor java kószán tekintget a mainstream felé, anélkül, hogy felismernék: így indult minden. A lesajnált, szinte szóösszetételként is viccként alkalmazott angol hiphop ilyen trackekkel, mint a Neighbourhood igyekezett válaszolni a “nagy testvér” ipari méretű rapkultúrájára.
Talán túlságosan is kitekintettem eredeti témámhoz képest, de fontos leszögezni: a Review #04-ben általam írt színtéráttekintéshez az elmúlt két évből minimális érdemi újdonságot tudnék hozzátenni (tegyük hozzá, Terror Danjah-val még csak most ismerkedem, de eléggé beautiful friendshipnek tűnik a jövő). Kano valamiért azt hiszi, ő az angol Kanye West, ehhez mérten nulla eredetiséggel eregeti szövegeit; Dizzee csinált egy korrekt albumot, ami azonban túlságosan is Calvin Harris keze nyomát viseli; a többiek elvannak, mint a befőtt, egyedül Wiley az, akire azt mondom, tényleg megérdemli, hogy a szemétdomb tetején kapirgáljon. Az underground mélyéről a mainstream fősodrába sikerült kerülnie a Wearing A Rolex-szel (és még a tíz ezüstpénzzel sem kellett vacakolnia), mellesleg pedig megcsinálta a grime egyik legjobb nagylemezét a Grime Wave-vel. Azonban még abban az évben kijött a See Clear Now, Wiley legrádióbarátabb anyaga, mely egyértelműen jelezte: nem túl ortodox szemlélettel uralja királyságát.
Ennek egyenes és érthető következménye az, ami vélhetően most is pörög a háttérben egy YouTube-videó képében – a Never Be Your Woman fülbemászó és kivédhetetlen, vagyis sláger a javából. Főhősünk már többször is jelét adta, hogy a freestyle-on túl az “érzékeny” balladákhoz is van érzéke, ráadásul ezeket általában szinte névtelen mellékszereplőkkel dobta fel. A Sky Is Falling Jookie Mundoval vagy a 5AM Scorcherrel már bizonyított, és most itt van az utolsó single, a hasonló körökben mozgó (és Chipmunkkal is dolgozó) Emeli Sandéval.
Bár mostanában nem éppen összeszedett alkotómunkájáról hallottunk Wiley kapcsán (a Zip Files-sztorira gondolok, amikor a kiadójával való vita miatt kábé 200, elég korrekt minőségű, kész számot nemes egyszerűséggel felpakolt a netre, hogy tiszta lappal kezdje el a következő albumát), a Never Be Your Woman azonban végtelen egyszerűségében is zseniális. A főtéma egy 13 éves számból, J. P. Mishra White Townjának (ismeri valaki ezt a nevet?) elég reggae-hatású Your Womanjéből van. Ráadásul Mishra szintén nem saját kútfőből dolgozott, egy 1932-as jazz számból vette kölcsön a trombitaszólót, ugyanazt, amely egyébként a Star Wars birodalmi indulójaként is fel lett használva… Wiley trackjén azonban Shy FX csavart még egyet, így kaptuk meg végül a klipben is elhangzó verziót.
Nem akarom túlsztárolni Wiley legújabb nagy dobását, mert ez tipikusan az a zene, mely tökéletesen tisztában van saját súlyával: a videóban is szereplő lakótelepek egyikén élve mi is nagy mosollyal az arcunkon lötyögnénk el erre egy sörrel a kezünkben, ha valamelyik haverunk gagyi telefonhangszórójából próbálna diszkógömböt varázsolni a parkoló fölé. És ez legalább annyira szép valahol, mint gáz.
Wiley feat. Emeli Sandé – Never Be Your Woman (Shy FX Radio Edit)
Az előző Track Reviewban: