Sam Barker és Andreas Baumecker zenéiben számomra mindig volt valami különös, extra csavar, amiért sosem éreztem őket teljesen jó helyen az Ostgut Tonnál – én szeretem azt egy jóval egyenesebb vezetésű, nyers és energikus house/techno kiadóként azonosítani. A Barker & Baumecker duó meg nagyon nem ilyen: persze nem kerülik a direkt négynegyedes témákat, de a zenéik sokkal több elemből állnak össze. Előszeretettel nyúlnak az idm-hez és különböző törtütemekhez is, a hangzásuk pedig nem feltétlen mély, sem sötét.

A Transsektoral című debütalbumok mindezt jól alátámasztja: a Trafo egy szép ambient melódiával feldíszített tört darab, ami narrációjában a pár évvel ezelőtti dallamos minimal-vonulatra tekint vissza. A múltidézés többször visszatérő jellegzetessége a gyűjteménynek: a Schlang Bang millennium utáni kilapított szintis funktechno, a Tranq pedig a Warp második aranykorának nyugodt hangvételű intelligens elektronikáival flörtöl, a Black Dog és a Plaid pályafutásának középső szakaszait felidézve.

Barker & Baumecker – Analogical

A Transsektoralban leginkább ezek a visszautalások szerethetőek nagyon, és igazából jól is csinálja ezt a duó. Eredeti módon: a No Body burialos vokálrészei és már majdnem dubstepes ritmikája berlini környezetben, vagy a Crows echte tankönyvi Ostgut hardtechnójának szaggatott törteken való ábrázolása és stadiontechnós szintikiállásai mind-mind olyan elemek, amik szellemiségükben a Barker & Baumecker sajátja, és fura nézések nélkül vannak meg tök jól egymással egy hatvanperces albumon. Így különösen élvezni fogják azok, akik mélyen beleássák magukat a technón kívül más irányzatokba is. (Négyes.)

A belga Peter Van Hoesen neve bizonyára nem ismeretlen már előttetek, hiszen mind vele, mind a kiváló Time To Express kiadójával többször foglalkoztunk az oldalon. Épp ezért számomra is kifejezetten meglepő volt, hogy mindennemű felhajtás és bejelentés nélkül jelent meg a Perceiver című új albuma (gyakorlatilag egyik napról a másikra került fel a Bandcampre). Talán egyedül azért voltak nagyobb elvárásaim ezúttal, mert a Sendai-ként elkövetett tavaszi nagylemeze nem nyűgözött annyira le, holott tőle azért minőségi munkákhoz vagyok szokva.

S nem is csalódtam, a Perceiver egy érett folytatás komoly, tanulmányozást igénylő témákkal, kiugró slágerek és gigászi tetőpontok nélkül, ugyanazon a szinten tartva a lemezt az első pillanatától az utolsóig. Jellemző rá a digitális hangzás, noha nem nélkülözi teljesen az ipari stíluselemeket sem, és előszeretettel darabol is. A klasszikus technók mellett viszont sok a kísérletezés, a Sendai-projekthez hasonlóan Van Hosen néha ismét elmegy kísérleti/ambient/glitch irányokba, de egyedül mintha jól érezné magát ebben a környezetben, és ügyesebb a lemez hagyományos/absztrakt kiegyensúlyozása is. (Négyes.)