Október 31-én a Trafóban meglepő tömeg jött össze egy alternatív és underground jelzőkkel illetett zenekar koncertjére. Olyan bandáról van szó, amely szinte csak és kizárólag élő fellépései nyomán lett ismert és emlegetett jelenség. Tegye fel a kezét, aki megvette a cd-jüket valaha! De az is, aki az első velük töltött koncertperformansz után nem fizetett be a következőre! Halloween estéjén Rutkai Bori és a Specko Jedno lemezbemutatóján jártam.
Rutkai Borihoz nagyon jól illik a lemezbemutató helyszíne: kortárs fellépő tér színpaddal, ahol játszani lehet. Ahonnan üzenni lehet a közönségnek. Nem a tömegben passzírozódni, túlordibálni mindenkit, hanem a közönség igazi figyelmét megnyerni. Úgy, hogy a leghalkabb poén is nagyot szóljon. A Specko Jedno a színházi közegnek megfelelően díszletezett (egy kád a központi díszletelem, a szélén körbe égősor, állítólag aznap beszerzett, megnyerően giccses tulipánfejek világítanak), és szokás szerint előretolta az énekesnőt, bolondozza és beszélje végig a koncertet. Rutkai Borinak pedig van stílusa és bája, hogy az effajta igényeknek meg is tudjon felelni.
Bori tehát most is hozta a figurát, virgonc volt és ironikus, csakhogy a mostani fellépésnek, lemezbemutató koncert lévén, nagyobb volt a tétje. Egy új album (a címe Whatevergreens azaz Édesmindegyszerenádok) általában soha nem hallott dalokat ígér, mégis egy kis idő után kiderült, hogy túl sok új számra nem fogunk rácsodálkozni. Egyrészt azért, mert sok régit is játszottak (persze a Húsgyári randevúért nagyon hálás voltam), másrészt azért, mert a számok, de még a konferanszok egy részét is hallottuk már az elmúlt egy év fellépésein. Az új album ráadásképp régi számokat is átdolgoz, de például a Bácsi a biciklin nénivel kiegészítve sem lett erősebb. Mintha az új megjelenéssel kapcsolatban nem lett volna a zenekarban megújulásvágy.
Fotó: Szentpétery Tímea
Pedig a dalok zeneileg, hangszerelésben erősebbek lettek. A meghívott plusz fúvós- és ütős szekció is mutatta, hogy a Specko Jedno a teltebb, profibb hangzás felé fordult, mintha szerettek volna immár zenei, és nemcsak előadás-élmény lenni. Ha mindez úgy sikerült volna, hogy közben a szövegek élessége és intenzitása is megmarad, én lettem volna a legboldogabb hallgatójuk és a legfanatikusabb táncos a sötétben.
Így viszont az új számokból az maradt meg, hogy van egy Combino-dal, aminek a címére mindenki felkapja a fejét, van egy kvázi szerelmes, aminek a címe egy zuglói utca nevét viseli, és ami tulajdonképp habkönnyű képzelgésen alapszik – és vannak a régebbi, valóban édesbús számok. Az új dalok azt a hatást keltették, mintha nem lenne mögöttük megélt élmény, valódi vélemény a világról. Gesztusdalok. A koncert ettől függetlenül pezsdítő volt, de a hatása hamar elszállt.
Linkek: