David Sitek zenekara (észrevettétek, hogy végre egyre több esetben nem elsősorban a frontemberrel azonosíthatóak a zenekarok?) felüdülés az új évezred viszonylag ingerszegény popzenéjében a kritikusok egyöntetű véleménye szerint, és a világnak azon a részén, ami többek közt minket nem foglal magába, közönségrészről is hatalmas népszerűségnek örvend. Új albumuk, a Dear Science streamelhető a MySpace profiljukon, mert hát ők ilyen jó fejek. Meghallgattuk.
És tetszett. Remekül összerakott, gazdagon hangszerelt számok, inkább hangszeres mint elektronikus, inkább okos, mint táncos. Ha lejárt, újraindítod, ilyen lemez. Az énekes Tunde Adebimpe hangja kifejez, szépen vinnyog, vagy nagyon jól énekel, teszi amit kell. Ide kapcsolódik, hogy szépen szólva kibaszott jók a szövegek az albumon. Tényleg, kivétel nélkül telitalálat az összes. Ennél már csak akkor lehetne jobb, ha jó amerikai zenekarhoz méltóan megjelennének a frappáns kis sztorik a dalokban, de ez a csomó a kákán, szeretnék én tized ennyire jó szöveget tartalmazó lemezeket hallgatni.
Megszólalásában talán a Radiohead tavalyi albumához hasonlítható, de persze ez hálátlan hasonlat, mert míg az említett zenekar a (legalábbis) semleges témákat is borúsabb hangvételben tálalja, a Dear Science, hogy is mondjam, fun. Még akkor is, amikor igazából nem az. Mert tény, hogy a Family Tree melankolikus és Chris Martin faktorú fájdalom van a vokálokban, megmarad a kikacsintás. Ha a Radiohead azt mondja, bulizzunk, most már úgyis mindegy, akkor a TV on the Radio esetében nincs az a probléma, amiről el tudom képzelni, hogy egy szerethető dal megírásán túl foglalkoztassa őket. Zenéjükben, legalábbis. Ami pedig végképp megnyerő, az a manapság túl gyakori idézőjelezések majdnem teljes hiánya. Nincs stílusparódia, nincs irónia, egyszerűen profi zenészek játszanak okos popzenét különösebb félrebeszélés nélkül. Úgy oldják meg, hogy olyan zenét játszanak, ami egyszerre vérprofi és sajátosan komolytalan.
TV on the Radio – Dancing Choose live @ Sydney
Ezeket alátámasztani pedig nemigen tudom mással, mint hogy szinte akármit csinálnak, jól sül el. A pengetett vonósokat nyilván sokan hatóságilag tiltanák be, de itt tökéletes. Szintén külön művészet olyan string szólamot írni amitől az egyszeri fülelő nem kapkod sikítozva a skip, rosszabb esetben a stop gomb után. Kell ecsetelni, hogy nekik sikerült? Nem kell. Végeredményben tehát remek anyagot adtak ki a boszorkánykonyhájukból, mindenkinek csak ajánlani lehet. Szövegekkel együtt.