Korábban foglalkoztunk már egy interjú keretében a spanyol – elsősorban a madridi – techno színtér megújulásával. Akkor inkább a fiatalságra fókuszáltunk, így az összeállításból kissé igazságtalanul kihagytuk Oscar Mulerót, aki nem csak, hogy az 1980-as évek második fele óta elkezdte szervezni a helyi partiéletet, de később számos kiváló megjelenéssel igazolta a művészi tehetségét is. Mulero mostanra már jócskán benne van a korban (a pontos életkorát nem tudjuk, de vélhetően közelebb van az ötvenhez, mint a negyvenhez), több tucat kislemezt jegyez, és kipróbálta magát a drum and bassben is. Meglepő módon az első nagylemezére egészen tavalyig kellett várni, a Grey Fades To Green megapakk azonban méltó volt az előző két évtizedhez: nem csak korszerű, de rendkívül jó technókat tartalmazott négy(!) bakeliten.

A rajongóknak nem kell sokáig várniuk már az új nagylemezre sem, ami Black Propaganda címmel jelenik meg június 11-én. Ez egy sokkal ötletvezéreltebb kiadvány a Grey Fades To Greennél. Egységesebb a hangzás, a sajtóanyag szerint olyan, mintha kísérőzene lenne egy szomorú európai tájhoz: elgondolkodtatóbb, iparibb és repetitívebb témák találhatóak rajta, melódiák nélkül. Az érzések és a szerkezet kerül előtérbe. Első hallgatásra ez igaz is, és rendben is van. Messze még a megjelenés, ezért a kritikával várunk, az első benyomásaink azonban meglehetősen pozitívak. Sokszor nyers, olykor kifejezetten darálós és nagyon sötét hangvétele van a számoknak, a tónusok erősek. Van egy felvétel (Inaccurated Information), amiről mindig Robert Hood Minusa jut eszembe, de a minimalista munkamódszer máshol is jelen van.