Lehet, hogy nem a legjobb megoldás az Új arcok cikksorozat keretében bemutatni Guy Andrews-t, ugyanis különböző alteregók mögé bújva már jó pár éve szerzi és adja ki a jobbára ambientes és elektroakusztikus jazz stílusokkal körülírható zenéit. Mindazonáltal, a huszonhároméves brightoni művész idén döntött úgy, hogy a polgári nevén is belekezd az önmegvalósításba, és rendkívül kimagasló, amit eddig hallani tőle e vonalon. Az első számaira Untold csapott le, így a Shades / Textures 12″ a nagy reputációnak örvendő UK bass guru Hemlock kiadóján fog megjelenni a napokban. Azonban ne gondoljunk semmiféle törtütemre: Andrews egyelőre kizárólag négynegyedekben gondolkodik egy matematikus pontosságával. A zenéiben minták és szimmetriák ismétlődnek szabályszerűen, a hangok sötétek és mélyek, az egészet pedig egyfajta törzsi hangzás teszi karakteressé, ami sokkal közelebb van az afrobeathez, semmint az elektronikus tánczenékben megszokott tribalhöz.

Már ez elég lenne egy figyelemfelkeltő bemutatkozáshoz, de Andrews ennél is tovább megy, és megmutatja, hogy mihez ért igazán. A két felvétel dobprogramozásának a megoldása az egyik legelgondolkodtatóbb és legeredetibb kivitelezés, amit hosszú ideje hallottam. Egyszerre lesz rendkívül bonyolult és felszabadultan tombolható a végeredmény, ráadásul mindkét alkalommal a lehető legjobb időzítéssel csapják le a négynegyedek a tetőpontokat. Egyelőre nem lehet megmondani, hogy egyszeri csoda-e ez a kiadvány, vagy a továbbiakban is hasonló brillírozásokra lehet számítani Andrews-tól, mindenesetre az biztos, hogy ilyen ötletekkel sokkal közelebb érezheti magát a tengerentúl legendás techno és house nagyságaihoz, mint a britek mostani bass színteréhez.

Guy Andrews – Shades / Textures