Scott Douglas Gordan, a magát Loops Hauntnak nevező dundee-i producer Skócia újabb nagy reménysége. A zenéit roppant nehéz kategorizálni, ám itt a Kultblogon annál csábítóbb feladat: bődületesen erős science fictionös ambient hangok bontakoznak ki kísérleti jellegű, súlyos basszusú glitches hiphop témákon, olykor elkalandozva hol dubstep, hol keményebb technoid területekre. Május 20-án az A38-on beszélgettünk vele.
“Minden, amit csinálok, egy pillanatkép arról, ami a fejemben van. Soha nem tekintenek semmit véglegesnek, befejezettnek. Még azt se, ami megjelenik. Szeretem elemében megragadni a work in progress kifejezést. Ezt tekintem a zenei manifesztómnak” – meséli a művész az A38 motorbárjában a Real Your Nature sorozat május 20-i állomásán, miközben Cadik odakint kellemes dubstep ritmusokkal hangolja a közönséget az estére, a Loops Haunt-élmény megtapasztalására, átélésére.
“Az Art Of Noise Close To The Edit című számának hatására kezdtem el zenéket írni. Különféle autós hangokkal kezdődik az a felvétel, és mind a mai napig lenyűgöz, hogy emberek ennyire hétköznapi hangokból, konkrét zajokból zenét tudnak komponálni” – fedi fel Gordan első találkozását a zenével, noha hozzáteszi, hogy tinédzserként számára ugyancsak meghatározó volt a Pink Floyd munkássága, és nagyon szerette a kilencvenes évek német trance és eurodance zenéit is. “A Sash!-t és DJ Quicksilvert a mai napig vállalom. Szerintem az Ecuadort még az is szereti, aki nyíltan tagadja, a Free pedig az egyik legszebb német trance szám, amit valaha írtak.” Elmondja még, hogy egyes filmzenék is jelentős szereppel bírnak hangzása kialakulásában: szerinte a Bolygó neve: Halál impulzusfegyverének a kerepelése, illetve a Predátor-filmekben a szörny látásmódjának váltakozásakor elhangzó effekt a filmtörténet két legzseniálisabb hangmintája.
Loops Haunt – Rubber Sun Grenade
Természetesen e hatásokat nem is tagadhatná le a szerző, ugyanis az idén januárban megjelent kép ep-je (Rubber Sun Grenade E.P. és Impact Omnihammer/Joplin) bőven elég hangot tartalmaz ahhoz, hogy idegen, furcsa szerkezetű űrhajókban találjuk magunkat H.R. Giger stílusában. A Rubber Sun Grenade-ben félelmetes hangminták kísérik utunkat masszív falakból felépülő folyosókon és kábelek indájába bújt vezérlőtermeken át, miközben loopok végeláthatatlan serege bontakozik ki másodpercről másodpercre. “Nálam egyszerűen nem létezik olyan, hogy megunjak valamit. Minden egyes nap annyira el tudok mélyülni a loopjaimban, hogy óránként akár többször írom újra ugyanazt a felvételt. Nem tudok szabadulni tőlük.” Ennek megfelelőek Gordan fellépései is: “Több száz zenerészlettel kísérletezek a színpadon. Ha akarnám, se tudnám kétszer ugyanazt a live actet lenyomni.”
Tavaly a művész melegített Aphex Twinnek és Luke Vibertnek egyazon éjszakán, állítólag azóta szeret még többet kísérletezni a stúdióban. “Semmi zeneszerűm nincs most, amit kiadhatnék. Meg, ha lenne sem akarnám megjelentetni őket, ugyanis akkor az emberek letöltenék, és kiszámíthatóbbak lennének a live actjeim. Most inkább megtartok mindent magamnak, és próbálgatom őket. Valamikor az év második felében, vagy jövőre szeretnék írni egy albumot, de még nem tudom eldönteni, hogy mit akarjak képviselni vele.” Ekkor elgondolkodik egy pillanatra, mintha megzavarná valami. “Persze lehet, hogy egyszerűségre kéne törekednem. Legutóbb például a barátnőm feltett egy Freddie King lemezt, mikor süppedtünk a hálószobájában. Annyira magával ragadtak mindkettőnket a blues szólók, hogy nem is figyeltünk egymásra, csak egymás ölelésében hallgatuk a zenét. Ezek a legszebb momentumok… Lehet, hogy csupán ezeket kéne nekem is megzenésíteni.” Akárhogy is dönt, Loops Haunt a 2010-es évek egyik nagy felfedezettje lesz.
Linkek: