Van ez a New York-i, nickválasztása alapján némileg identitászavaros csávó, bizonyos Alex Gimeno, aki Ursula 1000 néven először a Thievery Corporation kiadóját fertőzte meg, aztán elhitette a világgal, hogy összekeverni az összes létező lounge alapot mindenféle uptempo elektronikával jó fej dolog. Majd mintha ez nem lenne eleve elég nagy katyvasz, most tíz számon keresztül remix formájában csavarták tovább az eklektikabombát, amiből aztán a legjobb ébredős lemez lett a világon.
Az Ursula 1000 story úgy kezdődött, hogy Miamiban mi mással ütné agyon az ember a rengeteg szabadidejét, mint hogy dobol egy bandában, és többezer darabos lemezgyűjteményt halmoz fel, aztán nekilát a kollekcióval dj szetteket pakolni. Így tett emberünk is, aki a lounge latin alapjait apjától (egy flamenco együttes zenésze) szedte fel, majd ezt keverte meg hiphop ütemekkel, electro breakekkel, diszkóslágeres funkyval, vagy azzal, ami épp a kezébe került. A két lábon járó olvasztótégelyt az Eighteenth Street Lounge kiadó fogadta be, hamarosan pedig már jöttek is a sikerek.
Ursula 1000 – Boop
Két longplayer kiadványnak kellett eltelnie, mire Alex már teljesen belerágta magát a világ elektronikus zenei véráramába: többezres közönségek előtt lépett fel, dj-zett Prada és Dior divatbemutatóin, remixelt Felix da Housecatet vagy épp Nicola Contét, de írt zenét például a Szex és New York soundtrackhez is. Közben tovább gyúrta saját anyagait, amelyeknek a közös nevezője továbbra is az maradt, hogy a világon semmiféle közös nevezőjük nincs. Aztán idén februárban az egészre rátett egy lapáttal, amikor is megjelent Undressed címmel egy remixlemez, amelyen újabb csavart kapnak az elve sokféle számok – meg a csípőd.
Az egész kezdődik egy raggaclashnek kikiáltott szörnnyel (Step Back), amit Deekline és Ed Solo dolgozott valami olyasmivé, mintha egy oldschool jungle trackből kigyomlálnád a túlpörgő dobokat és hozzáadnál némi nintendo soundot. Aztán jön egy Boop (Skeewiff remix), ami már az eredeti, Thievery-közeli hangzást hozza a középtempójú tört ritmussal és lounge hangszereléssel. Van ez után még kőkemény funky (Electrik Boogie, Fort Knox Five remix), négynegyedes clash (Hello! Let’s Go To A Disco, Robosonic remix) és big beates utazózene (Urgent/Anxious, Myagi remix) is. Külön ki kell emelni a Kaboom-ot, ami All Good Funk Alliance remix formájában hallható, és abszolút mértékben a Miyavi-féle, nemrégiben DVD-n kiadott blues-os stúdió jam hangulatát idézi. Nem csak a hasonlóság miatt zseniális, hanem amúgyis a leggördülékenyebb, leggroove-osabb szám a lemezen.
Van sajnos néhány olyan darab is az albumon, ami egyértelműen a töltelék kategória, és igazából a végső balansz nagyjából úgy jön ki, hogy azok a számok a bénák, amelyekből duplán hallunk remixet. Talán azért is, mert van egy nagyon jó feldolgozás, és nyilván ahhoz viszonyít az ember, így meg már a gyengébbre sikerült verziók nem ütik meg a szintet. Azt mondanám, érdemes lett volna a duplázások helyett négy másik számot keresni, és akkor éppen ennyi unalmas ötpercet lehetett volna megspórolni. Így viszont, ami az értékelést illeti, négyes helyett marad a hármas. Hozzáteszem, a Kaboom remix külön egy kis csillagos ötös.
Linkek: