Miközben Ras G Afrika holdprogramjának prekoncepcióját készíti, Flying Lotus pedig kozmológiai kérdésekben mond nagyon tudományosat, a Los Angeles-i polgári kör újabb tagja megnövelt látószöget hoz a szétcsúszott ütemek világába. A Sufi and a Killer az év egyik legnehezebben kategorizálható albuma, egyben Gonjasufi elképesztően érett debütálása.
Gonjasufi, alias Sumach Ecks cseppet sem összeszedettebb fej súlyos rasztáival és jógaoktatói bizonyítványával a bevezetőben említett haverjainál (még az albumon jelentős produceri segítséget nyújtó, bozont-király Gaslamp Killernél is furább), mindemellé mégis egy roppant összetett album tartozik az A Sufi and a Killer tekintetében. Ahogy társai lemezein, ezen is uralkodik a “back to the future”-szemlélet: az elmúlt 40-50 év zenéjéből merített mélyet Ecks, és ott rengeteg elmosódott gitárfelvételt és élőhalott bluesénekesek kietlen vidékeket járó dallamait találta. Ha nem lenne egy-két látványos kivétel, azt mondanám, a Brainfeeder-társaságból az eddigi legbékésebb és legemberközelibb album született meg.
Még azzal együtt is, hogy eklektikusságában abszolút a Flying Lotus albumok (de legalábbis a viszonylag összeszedettebb Cosmogramma) szintjén van. A Cosmogramma elsősorban zenei jellege és megoldásai miatt mondható zseniálisnak; Ras G Brotha From Anotha Planetjében a zenén túli izgalmas koncepció sikeres interpretálása mondható nagyszerűnek. Gonjasufi karaktere pedig egyszerűen uralja saját albumát: szükség is van rá, mert zeneileg egyirányúsága ellenére talán túlzottan is sokszínű. A woodstocki Nirvánától kezdve Elvis Presleyn át Marvin Gaye-ig mindenkinek a szellemét megidézi spirituális praktikáival – ha kell, egészen érdekes kanyarokat véve, mint a Candylane vintage pornó-háttérzenéje. A Sufi and a Killer legjobb pillanatai talán mégis az album második felében sorjáznak: az első pár track fölösleges erődemostráció. Persze, jó a Flying Lotusos Ancestors, a dögös rockandrollba torkolló SuzieQ, mégis, már itt is a She Gone a legjobb folkos-countrys gitártémáival. A Candylane-től kezdve nincsenek utalgatások, csak a flow és zene. Itt üt ki a legjobban, hogy Gonjasufi – szerencsére – nem a hiphop felől érkezett, mint sok, wonky felé elinduló producer. Minél természetesebb és oldie-bb témákat vesz elő a flow érdekében, annál izgalmasabb a Sufi and a Killer, mely egyszerűnek és pőrének tűnik, mégis rengeteg hallgatást érdemel és igényel. Négyötöd.
Gonjasufi – Duet (unofficial video)