— Zene

— 2012. September 25. 10:00

— Írta: Velkei Zoltán

Útinapló jelenlét nélkül – Mala Kubában

Meglehetősen nagy reklámmal, jól beharangozva érkezett meg Mala első albuma, ami lényegében egy kubai trip élménybeszámolója. De mit is jelent ez pontosan? S van-e vajon találkozási pontja a kubai zenével? Kritika.

A Digital Mystikzes Malának régóta a tervei közt szerepelt már egy kubai album megírása, ami végül idén kezdett el alakot ölteni, még hozzá Gilles Peterson felügyelete mellett, aki a Brownswood kiadóján már korábban is jó párszor körbejárta az ország népzenéit, és különböző metódusokkal átüteltette őket modern angolszász környezetbe. A végül nemrég megjelent kiadvány a nem túl ötletes Mala In Cuba címet kapta, és a művész karib-szigeteki utazását és élményeit dokumentálja. Több helyi zenész, például ütősök, zongoristák és énekesek működnek közre a lemezen, melyen újra megelevenedik Havanna és muzikális kultúrája.


Gilles Peterson (balra) és Mala

A Mala In Cuba igazából nem egy rossz album, de magát Malát szinte sehol nem találni rajta. Legalábbis azt az embert nem, aki a közelmúltban megírta a Return II Space-t, vagy a zseniális Earth A Kill Ya-remixet a Kings Midas Soundnak. A Mala In Cuba egy meglehetősen keveset kockáztató, tradícionális hanggyűjtemény, ami meglehetősen akkurátosan járja be azokat a helyeket, amiket már rég feltérképezett a Zero dB és Quantic, de maga Gilles Peterson is. Én személy szerint emiatt elég nagy csalódásként élem meg a kiadványt; szerettem volna azt hinni, hogy a helyi tradíciók és a művész futurista dubstepjének érdekes crossovere lesz, megteremtve egyfajta havannai Blade Runner-életérzést, ehelyett viszont csupán egy sima kubánó albumot hallani, amit korábban sokan megcsináltak már.


Mala – Cuba Electronic

Úgyhogy én a ritka, gyűjteményből kiugró számok mellett teszem le a voksom: a The Tunnel és Ghost kettőse kétségkívül a csúcspont, ebben a kilenc percben valóban alakot ölt az, amit az előbb megfogalmaztam személyes elvárásként. Emellett pedig még jó a minimalista Tribal és a Cuba Electronic, a többi szám viszont nekem abszolúte az a feldolgozhatatlan, üres konzervatív valami, amit az elektronikus zene aktuális folyását követni nem képes, de a három trenddel ezelőtti downtempós/headzes/funkos normákat még ismerő és szerető emberek azonnal felkapják a fejüket. Ez a Mala In Cuba: a szerző kiemelve a saját közegéből, és bemutatva a számára ismeretlen, de tömeges méretű alkalmi zenehallgató nagyközönségnek. (Hármas.)