Tracey Thorn, a néhai Everything But The Girl aranyhangú énekesnője három évvel ezelőtti visszatérte után új szólólemezzel jelentkezik, amin szabad teret kap a hangja, viszont kevésbé változatosak a kompozíciók. Persze nekünk, magyaroknak, ennél azért fontosabb lehet, hogy az album közepén hallható egy Unbending Trees feldolgozás.
2007-ben Tracey Thorn körbevette magát a földalatti elektronikus tánczene akkori legmenőbbnek számító neveivel (Ewan Pearson, Vector Lovers, Cagedbaby, Sasse), és Out Of The Woods címmel megírta azt a nagylemezt, ami nem csak szakmai és rajongói elismerésekben részesülő visszatérés lett majdnem tíz évnyi terméketlenség után, de nagyszerűen találta fel újra azt az alternatív pop hangzást is, amire a kilencvenes évek brit sztárcsapataiból gyakorlatilag senki sem volt már képes a millenium után. A felvételek hűen tükrözték azt az időszakot, amikor a kortárs elektronikus zene nyíltan flörtölt a kereskedelmi hangzással (az album legnagyobb slágere konkrétan egy vintage house téma lett), és igazából üdítő volt hallani, hogy végre valaki az ötven felé haladó korosztályból be mert vállalni egy szemtelenül bátor, fiatalos lemezt. Nincs azonban önismétlés, az új évtizedre új kihívásokat keresett az énekesnő: a Love And Its Opposite című vadonatúj kiadványa akusztikus előadásmódban hagyományosabb dalszerkezetekhez nyúl vissza. A laptopok, analóg szintetizátorok és dobgépek a sodrásnak félúton új lendületet adó Why Does The Wind? kivételével a raktárban maradtak, pedig Ewan Pearson ezen a lemezen is rajta van, még hozzá egyedüli producerként jegyezve.
A Love And Its Opposite így tipikus valamit valamiért album. Roppant egyszerű felépítésű: az Oh! The Divorcesban bemutatkozó, zongorából, gitárból, csellóból és hegedűből álló zenekari játék olykor a továbbiakban is egészen giccses számokat eredményez, cserébe viszont Thorn hangja uralja a harmincnyolc percet, és ez még mindig elegendő ahhoz, hogy többször végigmenjünk a kiadványon. Elmúlt szerelemről, válásról és magányról énekel a szerző, ráadásul továbbra is olyan átérzéssel, hogy az ember elképzelni sem tudja, hogyan szorulhatott ennyi szenvedés és fájdalom egy ilyen törékeny nőbe. Nem akarok hazabeszélni, de sokadik hallgatás után is Hajós Kristóf The Unbending Trees nevű triójának You Are A Lover című feldolgozása a legerősebb, pedig csak egy szál gitár kíséri végig a vallomást, de Thorn valószínűleg még akkor is hegyeket mozgatna meg vele, ha szomorú magányában énekelné ezt a fürdőkádban. Emellett a Long White Dress és a Singles Bar az album további fénypontjai, vélhetően minden szerelemből kiábrándult, elhagyott nő kedvencei lesznek. Ennek megfelelően érettebb – de az egysíkúsága miatt egyben korosabb – gyűjteménnyel van dolgunk az Out Of The Woods után, ami inkább azok figyelmét ragadhatja meg, akik elsősorban továbbra is Thorn személyiségére kiváncsiak, nem pedig arra, hogy énekesnőként hogyan tud alkalmazkodni a folyamatosan változó zenei trendekhez. Háromnegyed.
Tracey Thorn – Oh! The Divorces (live @ Later)
Linkek: