A Ninja Tune háztájon eddig három single kiadványt összelapátoló Emika már a kislemezeivel is alkotott néhány igencsak figyelemreméltót, de most egy német jazzes banda élén rögzített lúdbőrözős live videót.
Az Emika kislemezek közül tavaly jött kettő és idén egy, mindegyik hozott remixeket is, ráadásul egyből olyan nevek nyúltak hozzá mint Scuba vagy a Kryptic Minds. Mondjuk eleve már az eredeti számokra sem lehet panasz: elképesztően intelligens, downtempo és bass-orientált elektronikus zenékkel operálnak, amelyeken Emika hangja olyan finoman rezeg mint egy végtelen csendben megpendülő jeges gitárhúr. A csaj zenéinek hallatán olyan lemezek jutnak eszembe, mint amilyenek az elmúlt években a bristoli újhullámos Phaeleh vagy a Planet Mu-s Vex’d albumok voltak, ha a hangzás egyediségét nézzük. Ezekhez pedig nyilván jól társul az a hangulat, ahogy a remixerek még sötétebb bugyrokba terelték a muzsikát. Van amúgy más stílus is a tarsolyban, a Count Backwards című dalnak például készült egy Marcel Dettmann remixe is, ami egy hipnotikus és mély techno tripbe csavarja bele az ének foszlányait.
Emika azonban nem csak a saját várát építi (pedig nyilván készül szóló nagylemezzel), hanem közre is működik – ilyen munkából született az alábbi videó. A Brandt Brauer Frick zenekar jó némethez hűen a techno alapokat keveri meg jazzel, bár ez a fajta megjelölés csak azokban nem váltja ki a “nu jazz” jelző felköhögését, akik nem hallgattak zenét 5-10 évvel ezelőtt. Mindenesetre a srácok jól csinálják, amit csinálnak, és pláne impresszív, ahogy az élő fellépésen teljesen experimentális módon tudnak a hagyományos hangszerekhez is nyúlni. Az alábbi trackhez ráadásul olyan finoman adják hozzá a leheletnyi elektronikus szőnyeg alapot, hogy csak elismerően lehet rá bólintani. Epikus húzás lenne ezt a performanszot elhozni a MüPába mondjuk.
Még egy dolog a videó előtt: próbáljuk megfigyelni azt az orgánumbeli különbséget, ami Emika és mondjuk Katy B között van (mikor utóbbi is vonósok mellett énekel, professzionális körülmények között). Amúgy én pont azok közé tartozom, akik szeretik a Magnetic Mant, és még a Perfect Strangert is egy jó tracknek tartom, de nem lehet nem mosolygni azon a szakadékon, ami a díva és a pulcsis csajszi között tátong. Főleg, ha hozzágondoljuk, hogy utóbbinak mennyire sittesek a szóló cuccai.
The Brandt Brauer Frick Ensemble feat. Emika – Pretend (live)