— Zene

— 2008. January 27. 11:00

— Írta: 78786586241

Vissza az alapokhoz

“Emlékszel még arra a forró nyárra ’79-ben? És a kerti parti? Jó ég, mennyi csaj! El sem hiszem, hogy ilyen rég volt, ember. Talán megint előkaphatnánk néhány régi bakelitet azok közül amiket akkor toltunk, csak a szép idők emlékére. Mindig eszembe jut mennyire be voltál indulva azokra a Hammond szólókra …” – valahogy így állhatott neki Ant és Slug a Strictly Leakage-en hallható új Atmosphere dalok megírásának.

Pedig ha fogadást kellene kötnöm arra, hogy ki csinál legközelebb ilyen lemezt, tuti, hogy ők az utolsók akik eszembe jutnak. Jobban megvizsgálva azonban nem is annyira elképzelhetetlen. Már a You Can’t Imagine How Much Fun We’re Having megjelenésének idején lehetett sejteni, hogy a korábbi anyagok uralta kicsit sötétebb világot maguk mögött kívánják hagyni, ezzel a kis kitérővel pedig sikerült is nekik – erről majd később.

Akit egyébként most túlságosan elijesztettem volna a lemeztől, vagy már eleve a borító láttán valami furcsa érzés fogott el, azt megnyugtatom: nincs itt semmiféle megalkuvás, vagy egyéb más módja a könnyű pénzszerzésnek, tényleg csak néhány öreg korong leporolásáról szól a játék. A Strictly Leakage ugyanis keresztmetszetét adja a késő ’70-es és kora ’80-as évek funky zenéjének, a bluesnak vagy épp a gospelnek. Ehhez mérten mondanom sem kell, hogy az ütemek is megfelelően igazodnak, illetőleg a szövegek sem olyan kritikusak mint korábban, inkább a csajozás vagy épp a régi bulik emléke kerül előtérbe. Kicsit megvan az egésznek az a korábbi generációkra jellemző örömzenélős hangulata, ami ma már annyira hiányzik jó néhány zenéből.


Egy régebbi sláger: Atmosphere – Tryin’ To Find A Balance

Néha ugyan megakad a lemez egyensúlya, és az utolsó egy-két számra mintha már el is fáradna az egész, de mégsem ez az anyag legnagyobb hibája. A probléma legfőképp abban van, hogy alapjában véve nagyon is hangszerorientált stílusokat próbáltak néhány hangmintába sűríteni. Ez legfőképp a jazzesebb dolgoknál, a trombita és hammond szólóknál nem működik. Nagyon is megvan a hangulata az egésznek, nem arról van szó. Mégis az az igazi plusz hiányzik, ami kiemelné az ilyen stílusú anyagok közül, így marad egy közepes korongnak, amit ettől eltekintve egy laza házibuliban, vagy kerti sütéshez tökéletes. Ebben a hideg télben meg különösen hangulatjavító ilyesmit hallgatni.

Az igazi meglepetést egyébként a végére hagytam: a teljes anyag letölthető a Rhymesayers kiadó oldaláról, illetve meghallgatható a zenekar MySpace oldalán. És amint már említettem, ez csak egy egyszeri kitérő, hiszen az új anyag áprilisban 22-én érkezik!

Linkek: