Alec Empire karrierje csak felfelé ível, mióta Atari Teenage Riot zenekarával befutott a kilencvenes évek közepén, ráadásul impozáns szóló művei mellett most ismét összeállt az egy időre feloszlott legendás zenekar, hogy új löketet adjanak a digital hardcore irányzatnak. Pár héttel ezelőtt sikerült mikrofonvégre kapnunk a német elektronika ikonját, és az újraegyesülés mellett személyes projektjeire, továbbá zenéről alkotott nézeteire, véleményére voltunk kíváncsiak.
“Az Atari Teenage Riot (továbbiakban: ATR – a szerk.) a pillanatról, a mostról szól” – mondja Alec Empire a Trafós koncertjük után jó másfél órával valahol az épület legtetején. “Unom ismételni magam. Az ATR-ben most az nyújt kihívást, hogy az egész teljesen váratlanul jött, semmit nem terveztünk. Ezért történt minden ennyire gyorsan, mert csak úgy belekezdtünk. Szeretem a pörgést, a váratlan dolgokat, ezt az életstílust akarom követni. Nem karrierben gondolkodom, fájdalmas lenne újra öt évig turnézni az ATR-rel. Épp ezért nem is szeretek arról beszélni, amikor kérdeznek az emberek, hogy mi történik velünk, mikor írjuk meg az új albumot. Gőzöm sincs. Egyelőre nagy feladat volt frissíteni a zenénket. Az új mc, CX KiDTRONiK átírta a szövegeket, és új kontextusba helyezte őket. Ő amerikai, és így oly módon tudja kritizálni a kormányukat, ahogy mi nem lennénk képesek rá. Amerika hatással van mindenre és mindenkire, ezért erről muszáj valamennyire szólnia az ATR-nek.”
Alec Empire (született: Alexander Wilke-Steinhof) idén töltötte be a harmincnyolcat, de az összes találkozásunk során (ez a harmadik) most a legenergikusabb. Az interjú során folyamatosan beszél, háttérinformációval lát el, fel nem tett, képzeletbeli kérdésekre ad választ, így minden egyes fordulóval újabb és újabb kérdések fogalmazódnak meg bennem, majd hamar nyilvánvalóvá válik, hogy az lenne a legjobb, ha hozzánk költözne egy-két napra, és akkor mindent meg tudnánk beszélni. Szédületes, ahogyan a koncert megbeszéléséről percek alatt körbecikázik tíz másik témát, és idővel lehetetlenné is válik követni őt. Úgy tűnik, ez az ő megújult arca, soha nem fogy ki szavakból: “imádom az adrenalint a bulijainkon. A sebességet. Szeretek új emberekkel találkozni, majd pár napra rá kiadni magamból minden új élményt. Imádok új dolgokat találni, aztán zenét írni, kísérletezni vele. Ez életem értelme. Folyamatosan keresek új érzelmeket és fedezek fel új területeket annak reményében, hogy találok valamit. Nincs jobb, mint bemenni a teljes sötétségbe, remélve, hogy lesz ott valami. Sikerrel járni leírhatatlan érzés. Ezt szeretem a kreativitásban.”
Az ATR a kilencvenes évek egyik legtudatosabban, leghatározottabban lázadó német zenekara volt. Punk attitűddel keresztezték az akkoriban teret hódító technót, a végeredmény minden esetben zajos, mély és rendkívül agresszív volt. “A zenének nem feltétlen kell politikusnak lennie, de szeretem, ha a valóságot közvetíti, ha őszinte. A politikai zene azért fontos, mert kifejezi, ha valami rossz, vagy közvetíthet egy jó ötletet. Nem könnyű eladni, de ha megnézzük, hogy például az amerikaiak mit csináltak a vietnami háború alatt, akkor belátható a benne lévő óriási potenciál” – meséli, amikor arról kérdezem, hogy mennyire tartja politikusnak a mai ATR-t. “Az amerikai turné után megyünk majd a stúdióba több zenét írni, és akkor döntjük el, hogy merre tovább. A live show-k energiáit mindenképp meg akarjuk ragadni. Lehet, hogy egy teljes album lesz belőle. Mindennek 100%-osnak kell lennie, ez a mai világ titka, ezért nem fogunk sietni vele.”
Képek és videók: Szentpéteri Roland
Fölösleges minden más kérdést feltenni, Alec Empire tényleg nem tud rájuk válaszolni, úgyhogy a régi kultzenekarának feltámasztása feltehetően valóban a tagok spontaneitásának köszönhető, nem pedig egy profin kidolgozott PR-kampány tetőpontja. Hirtelen más dolgokról kezdünk el beszélgetni: “vicces…, ha visszagondolok, annyira nehéz volt nem rendelkezni a technológiával régen. Emlékszem, amikor első alkalommal töltöttük fel a zenéinket Atari gépekre. 2 megabájt memóriával rendelkeztek. Mit jelent ma 2 megabájt? Már rég sokkal több van bármilyen telefonban. Mindenesetre elindultunk ezen az úton, mert szükségesnek éreztük, hogy így csináljuk, és ma érdekes látni, ahogy minden visszatér az alapokhoz. A digitális információ nem változott.” A koncertet úgy tolják le, mintha nem dolgoztak volna soha semmivel elektronikai eszközöket kivéve. Nic Endo mondjuk többet van hátul a vasnál, de ez nem vesz vissza a performansz értékéből semmit, noha az összhatás mindig sokkal jobb, amikor egyszerre tombolnak mindhárman a színpadon legelől, egymás mellett.
Érthető is emiatt, hogy a frontember miért lelkesedik a technológiáért és az internet elterjedéséért, bár egy-két félmondatban azért mindig megejti, hogy pár dolog hiányzik neki a régi időkből. Például nagyon szeretett húsz évvel ezelőtt lemezboltokban lógni, és egyfajta valós hálózati kapcsolatot, közösséget kiépíteni az emberekkel, vagy csak egyszerűen több időt tölteni különböző zenekarokkal. Szerinte ma nincs több banda, mint régen “csak többet látunk belőlük az internet miatt. Hirtelen ránk zúdult egy halom információ, amit még nem dolgoztunk fel. Szerintem, ha valami érdekelt, azt kereséssel régen is megtalálhattad. De egyébként rengeteg banda van, akik nem is mennek az internetre. Sok zenekarnak website-ja sincs, Twitteren kommunikálnak egymással.”
Az utóbbi két évben Alec Empire főleg filmzenéket szerzett: “nemrég együtt dolgoztam Tatsuhiko Asanóval, aki egy mongót játszik a 246 című filmben. Az egész sztori nagyon bizarr, a 246-os út összeköti Tokiót és Nyugat-Japánt, de lényegében olyan, mint a Highway 66. A készítők felvettek fura jeleneteket, amikben emberek vezetnek ezen az úton, és meg kellett találni hozzá a jó hangot. Különösen kellett szólnia, mintha egy párhuzamos világban vezetnének. Moduláris szintikkel csináltam ezeket. Sokkal komplikáltabb volt, mint bármi az ATR-ből, úgyhogy idővel jó volt visszatérni az alapokhoz” – majd hozzáteszi még, hogy – “A hangtervezésnek muszáj bizonyos funkciókat betöltenie. Nem olyan, hogy rögzítesz valamit, eldöntöd, hogy tetszik és kész. Jó példa, hogy csináltam egy rövidfilmet Richard Weilheimerral. Animációs film, valós képekkel és színészekkel. Az animáció miatt egy másodperc eredeti hang nem volt benne, ezért az egészet nekünk kellett utólag megcsinálni hozzá. Sokkal nehezebb volt, mint gondoltam volna, pedig születésem óta ismert hangokat kellett csak reprodukálnom.”
“Van amúgy egy elméletem: sok ember nem is tudja, hogy milyen zenét szeret. Ha megnézed Jacko vagy a Beatles lemezeladásait, nagyon kis mennyiség a többihez képest. Vagyis megvan a potenciál minden más stílusban. Ha felfedeznék ezeket, sokan szeretnék. Tíz éve volt egy turnénk, a buszsofőrünk a Roskilde fesztiválon teljesen be volt zsongva, hogy mi ez a zene, amit hall. Majdnem 50 éves volt, de még sosem hallott ilyet, és ujjongott, mint egy tinédzser. Azt mondta, hogy a rádió unalmas, és soha nem volt esélye, hogy találjon bármi mást. Érdekes volt a reakciója…, hogy valaki az ő korában egy ilyen zenét élvezetesnek talál. Ez jó példa a mi gondolkodásunkra: mindenki össze van kapcsolva” – és gyorsan folytatja is – “remélem, hogy 20 év múlva is ilyen leszek. Nem tudom, hogy van-e ennek bármi köze a korhoz. Az emberek úgy gondolják, hogy van. Szerintem nem kell követned az élet szabályait, mert csak elveszel magadtól egy halom jó dolgot. Például egy bizonyos kor felett az emberek azért nem foglalkoznak a zenével, mert más dolgok lettek fontosabbak, és nem azért, mert nem szeretnék többé a zenét. Amikor mondjuk van 3 gyereked, és mellettük egy rakás problémád, akkor már nem jut időd erre. Én többek közt emiatt sem hiszek a házasságban.”
Valahol két téma közt megemlíti a művész, hogy jövőre egy új Alec Empire-albumot is ki szeretne adni, ami jelentős mértékben újít majd a korábbi szólólemezeihez képest: “különös album lesz. Nagy darab. Más, mint az eddigi lemezeim. Rengeteg inspiráció a filmzenék készítéséből jött. A végeredmény őrült! Klasszikus zenei elemek is lesznek benne, meg sok szinti, kövér hangzással. Egy teljes, igazi világról szól, ami messzire repít.” Még nem tudja, hogy pontosan mikor fogja kiadni, egyelőre a márciust lőtte be optimális időpontnak, de könnyen elképzelhető, hogy csak nyár lesz belőle. Szerinte a mai zenei világban nehéz biztosat mondani ilyen távolra. “Azért nagy előny ma, hogy az emberek hozzáférhetnek a zenéhez. Számunkra mindig problémát jelentett, hogy terjesztőcégek, boltok mindig azt gondolták, hogy uh, a mi zenénket senki nem szeretné, nem lehetne eladni, ezért nem is árultak minket. Sokszor úgy léptünk fel országokban, hogy a lemezünket nem is forgalmazta ott senki. Nemrég voltunk például Tajvanban, és az emberek csak az interneten tudtak megtalálni minket” – majd zárásként még hozzáteszi: “sajnos a szabadságod ilyen téren is baromira korlátolt. A hatalmak próbálnak olyan dolgokat irányítani, amiket nem kellene. Milyen már, hogy az emberek még mindig nem hallgathatják azt, amit akarnak? Az ATR nekimegy mindezen dolgoknak. Örökké lázadunk.”
Atari Teenage Riot live @ Trafó (második rész)
Linkek: