Az intelligens tánczene kifejezés a kilencvenes években kapott hideget-meleget, el azonban nem tűnt. Most pedig egyenesen visszatérőben van, amiről két igazi nagyság, Xhin és a Fear Ratio is gondoskodik.
Tavasszal Lucy albuma kapcsán előjött már az idei évet meghatározó idm revival gondolata sőt, még az Autechre neve is felvetődött. Úgy tűnik, hogy az idáig önmagát megbízható minőségi földalatti techno kiadóként pozícionáló Stroboscopic Artefacts lesz ennek a feltámadásnak a vezető intézménye, ugyanis a szingapúri Xhin napokban megjelent új, Sword című nagylemeze ugyanazon az úton halad tovább, amin olasz kollegájának mesterműve elindult. Ennek ellenére a tízszámos összeállítás nem annyira sötét és mély, mint a Wordplay For Working Bees, nyíltan nem akar túlmutatni rajta. Inkább kényelmesen, hosszabb időre megáll intelligens minták és szerkezetek mellett, jobban elidőzik egy-egy témánál, így kiforrottabb munka hatását kelti, még ha ezért cserébe le kellett mondania újító jellegéről.
Ijesztő ambientek mutatják be a hallgatónak a lemezt (The Secret Closet), amit követően hiába nem akarom megint elővenni az Autechre-t, mégsem tehetek mást: a Fox And Wolves elképesztő hasonlóságot mutat az idm teremtőinek munkásságával, néha talán túlságosan kényelmetlenül is. Szerencsére azonban a Sword több egyszerű múltidézésnél, és ezt követően számról számra bukkannak fel izgalmasabbnál izgalmasabb részek. A Teeth már a mély technók komplex ritmusát használja (a You Against Yourself és a Vent meg aztán pláne), az Insides pedig a modern klasszikusokra hajazó zongoratémájával vezeti fel jól az album második részét. Ebből még több következik (Wood), majd megint van egy kis Autechre-utánérzés (Medium), de még Monolake neve is felmerülhet a Foreshadowed zseniális ambient rétegei kapcsán. A Sword tehát így egy nem minden pillanatában eredeti, de rendkívül jó album érzetét kelti, a hallgatása mindazoknak ajánlott, akik túl tudják tenni magukat azon, hogy a szerző átvett néhány elemet a stílus nagyjaitól. (Négyes.)
Xhin – Sword album teaser
Az ősz egyik legérdekesebb projektjének tűnt James Ruskin és Mark Broom új, The Fear Ratio nevű kezdeményezése. Mindkettejük neve jól cseng a gondolkodósabb techno kedvelőinek körében (ráadásul előbbi Blueprint kiadója is meglehetősen impozáns repertoárral bír), így aztán joggal lehetett kiváncsi minden rajongó, hogy ketten együtt mire lesznek képesek. A Light Box ráadásul igazi konceptalbum: egy jól meghatározott hangzást jár körbe végig ambient, idm és egy kevés techno elemből felépítve.
Míg sok új formáció éppen attól válik érdekessé, hogy az alkotók valami tőlük szokatlannal kísérleteznek, addig ez a páros viszont éppen ezen hasal el. Jól hallható, hogy voltak ötleteik, amik sehogy sem mutattak jól a saját nevük alatt, és így létjogosultságot nyert a Fear Ratiós felállás, de a Light Box sajnos ettől még egy felemás album marad kevés jó számmal. A végeredményről nagyon erősen süt a Warp 1990-es években hátrahagyott öröksége, és más semmi. Míg Xhin ugyanezt csak korlátozottan használta fel, és sokat hozzá tett a zenékhez a saját stílusából is, addig Ruskin és Broom ennek a hogyanjára valahogy nem jött rá. Az első igazán jó zenére (Mas) közel huszonöt percet kell várni, és az is azzal emelkedik a társai közül, hogy mindennél közelebb áll a szerzőktől megszokott hagyományos technóhoz. Minden más középszerű idm érzetét kelti, és az tesz be a lemeznek a legjobban, hogy az utolsó szám a legjobb, ami éppenséggel egy Plaid-remix. (Hármas.)