DJ Stingray kultfigurává vált a múlt évtizedben, és egyéves hallgatás után ismét új zenékkel jelentkezik, ráadásul rögtön két kiadónál. Portré pár mondatban és beszámoló a kislemezekről, melyek közül az egyik igencsak meglepő formátumon kapott helyet.
A detroiti Sherard Ingram a pályafutása elején a Drexciya warm-up lemezlovasaként lett ismert, aztán szólókarrierbe kezdett, miután James Stinson tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halálát követően a legendás electro duó megszűnt létezni. Ingram előbb a szintén leállított, majd később megörökölt Urban Tribe-projektet folytatta (ezt még a kilencvenes évek végén alapította Carl Craiggel, Anthony Shakirral és Kenny Dixon Jr.-ral, és a korszak európai divatjának megfelelő downtempo zenéket írtak; James Lavelle adta ki ezeket a Mo Wax kiadóján), majd a 2000-es évek vége felé a dj nevével – DJ Stingray – is új zenéket szerzett. Míg Urban Tribe-ként az agyasabb, tudományosabb hangvételű electróban folytatott kutatásokat, addig a DJ Stingray szignóval ellátott zenéi hasonló stílusú, de logikusan a bulikban is bevethető anyagok voltak.
A művész meglehetősen csendes évet tudhat eddig maga mögött, hosszú ideje nem volt már új zenéje, ezért a rajongói mindenképpen örülhetnek annak, hogy a hónapban két ep is megjelenik tőle, még hozzá nem is akármilyenek. A különlegességekre szakosodott Presto kiadó a hónap végén USB Flash Drive-on(!) fogja megjelentetni a Psyops For Dummies című gyűjteményt, amin a nyitó The Sadist a korábban hasonló címmel megjelent kétrészes opusz egy új verzióját tartalmazza, mellette pedig három vadonatúj felvétel lesz még található. Igazi retrofuturista összeállítás, például a Fullbodyscan már-már romantikusan hat a maga, nyolcvanas évekbeli cyberpunk környezetével. Nem lóg ki a sorból a másik két felvétel sem, azonban a Disinformation a szép szintiszólamával még hozzá is tud tenni valami pluszt az összeállításhoz, újabb tulajdonságokkal felruházva. (Négyes.)
Ezen kívül az Unknown To The Unknown kiadón érkezik Imping Is Easy címmel egy új bakelit, a rajta lévő három zene pedig ugyancsak kifejezetten retrós hangulatú, de egy fokkal talán jobban táncolható összhatást eredményez, kiváltképp a Cryptic, ami engem akarva-akaratlan a kedvenc videojátékaimra emlékeztet a tinédzser éveimből. A további szerzemények is erős és klasszikus DJ Stingray-munkák: tört jellegükből adódóan közelebb vannak az electróhoz, gyorsabb tempójukkal illusztris emléket állítva a mentoroknak. (Négyes.)