A sajtóiroda felé jövet azt monda egy nő, hogy dörzsöljem össze a két kezem és érezzem a csít. Hát, én csak a fejfájást érzem továbbra is, meg azt, hogy tele vagyok csípésekkel. Rendületlenül haladnak tovább a fesztiválon töltött napok, és egyre inkább amortizálódnak az emberek is. A harmadik napon sem esett az eső, viszont borongós, szeles idő volt, a homokvihar közepén Alvin és a Mókusok, majd este The Moog, Amber Smith és Manu Chao lett befigyelve.
Ahogy a nulladik napi sorbanállás nyomora arra készteti az embereket, hogy kapcsolatba lépjenek a körülöttük állókkal, ugyanígy van ez a reggeli zuhanyzások során is. Bárcsak ne lenne. Kora reggel azt hallani egy egész kellemesen kinéző lány szájából, hogy “jaj, én is öregszem, ez a harmadik napom, és máris fürödni fogok” – mondjam azt, hogy kiábrándító? Bár valahol megértem, ugyanis a zuhanyzáskor két választási lehetőségünk van: vagy hideg vízben fürdünk, vagy baromi hideg vízben. Íme a jótanács: éjjel egykor zuhanyozzatok. Akkor nem kell hallgatni a sorban állókat, mert nincsenek, a víz meg forró.
Alvin és a Mókusok (Fotók: sziget.hu/volt)
Az első koncert az Alvin és a Mókusok volt, amire meglepően sokan látogattak el, tele volt a nagyszínpad előtti tér. Az ugráló, sikító, max 16 körüli lányok láttán támadt közepes bűntudatfaktorú gondolataimat mellőzve igyekeztem Alvinékra figyelni, nomeg arra, hogy egy taraj se bökje ki a szemem, és még az előttem, fejmagasságban kiszúrt energiaitalos dobozból se spricceljen rám semmi. Ezek után el tudjátok képzelni milyen izgalmas koncert volt. Alvinék a standard fesztiválrepertoárt játszották. Apró poén, hogy a házasságról szóló számkor a legutóbbi koncertjükön menyasszonyi ruhába öltözött a basszeros hölgy, most pedig kaszásnak.
Este megkaptuk az indie beöntést. Először a Moog lépett fel, és attól eltekintve, hogy három számon keresztül hangolták be az egyik gitárt, a koncert teljesen jó volt. Külön plusz pontot érdemelnek a banda mögötti hatalmas kijelző animációinak összeállítói, rengeteget dobtak a hangulaton. A rajongók pedig megtudhatták, hogy egy Bauhaus feldolgozással fog a Moog nemsokára előrukkolni.
Az Amber Smith kevésbé pörgős zenéjére kicsit lankadt a figyelmünk, félúton le is léptünk Manu Chaora. Bár nekem fél óra után beköszöntött a hirtelen halál, de azt mesélték, hogy Manu Chao sokat játszott, és végig pörgött, szóval aki szereti őt, az minden bizonnyal bánhatja, hogy nem volt ott. (Ha meg ott volt, mondja el a véleményét!)
Az utolsó napra maradt három nagy dobás: Clawfinger és az Offspring a külföldi részről, a magyaroktól pedig a Superbutt. Egy percig sem áltattuk magunkat azzal, hogy ez a három koncert után még bármi másra is fog erőnk maradni, előtte pedig inkább lemenekülünk András bá’ pincéjébe hűsölni, mivel nem csak hogy az eső maradt el, de már megint ezer fok van. Ha holnap nem érkezik meg az utolsó nap beszámolója, akkor hősi halált haltam az Offspring első sorában. Stay tuned!
Korábban a Kultblogon: