Bár menet közben idén nem blogoltunk Sopronból, de ez nem jelentiazt, hogy nem képviseltettük magunkat a Volt Fesztiválon. Annyit nemtudok áradozni róla, mint amennyit szerettem volna, de azért akadtakbőven olyan pillanatok, amelyek miatt megérte elmenni. A külföldiek közülLaurent Garnier vitte a pálmát, a magyar előadók közül egyértelműen azEsclin Syndo, de versenyzett még a Limp Bizkit, a Noisia és a FranzFerdinand is. No meg Marilyn Manson, de őt egy füstölő, sörhasúTrabanthoz hasonlítanám a rallyautók mezőnyében. Katt beljebb!
A legfőbb bajom a Volt Fesztivállal így utólag az volt, hogy kevésújdonsággal szolgált. Persze hangos volt a Superbutt, kemény volt aSubscribe, és betegre ugráltam magam Brainsen, de ők mindig jók, ésbenne vannak már annyira a köztudatban, hogy ezt alapból tudják azemberek, anélkül, hogy leírnám századszor. Így az előbb említettekrőlképzeljétek ide bármelyik másik beszámolómat. Viszont mellettük kevésvéletlenül hihetetlen mókába csöppenős élményem volt, amiért igazánszeretek fesztiválra járni. De ez nem csak a koncertekre igaz. 
Nemláttunk tehénnek öltözött embereket, se tangás fószert, nem szólítottakle, hogy a csímet áramoltassák, vagy Pumukli munkavállalói engedélyrőlfaggassanak, nem voltak spontán mutatványosok, se kreatív módonkéregetők. Eddig a fesztiválok természetes velejárójának tartottamezeket a random blődségeket, amelyek megadták az egész ízét, de idénvalahogy elmaradtak. Vagy csak összeesküdtek ellenem.
A Volt egyik legmeglepőbb élménye az Esclin Syndo koncert volt. Bárők Pécsett alakultak, de szégyen szemre, pécsi létemre csak most láttamőket élőben először. Le is lettem nyűgözve. Az első pillanattóllekötötték a figyelmem, és csak az utolsó után eresztették el.Szerencse, hogy a Pesti Est színpadnál léptek fel, ami fedett. Bárkicsit korán, este hétkor, így lehetett volna kicsit sötétebb, desebaj, legalább volt plafon felettünk, és a sátor fala kizárta akülvilágot, ami alapvető szükséglet a kellő atmoszféra megteremtéséhez.Maga a fellépés előtt pedig le a kalappal. Ami lemezen kicsit mélázós,az élőben üt, így néha úgy éreztem magam mint egy industrial buliban.Kemény gitárok, gyomorba vágó dobok, plusz a szintetizátor, BergerDalma egyedi, gyakran egészen elvont énekével fűszerezve igazán intenzívélményt nyújtott. Ami még tetszett, hogy az egész produkció egybenvolt. Értem ezalatt, hogy semmi sem lógott ki, minden hangszerből és avokálból is pont annyi volt, hogy ne nyomják el egymást, hanemerősítsék. 10/10
A másik kellemes meglepetést Laurent Garnier okozta. Ő egyike voltazon fellépőknek, akiket nagyon vártam, és bár egész mást kaptam, mintamire számítottam, mégis teljesen elégedett vagyok. Azaz teljesenelégedett lennék, ha nem a nagyszínpadon lett volna. De másalternatívára nem is volt lehetőség, ugyanis idén a Samsung Mobil Arenais nyitott volt, a 
Pesti Est színpad pedig nem alkalmas ennyi emberbefogadására. Szerintem az elektronikus zene zárt helyre való a megfelelőhangzás és hangulat megteremtéséhez egyaránt, és kár, hogy a szervezők nemígy látták. Mindenesetre Laurent Garnier még így is remek volt. Egyegész csapattal jött, gitárossal, trombitással és szaxofonossal.Zeneileg a lassúcska kezdés után a techno, dubstep majd újra technofelé kalandoztunk, és igazán impresszív volt, amikor a hangszerekbecsatlakoztak. Pláne az első alkalom, amikor megláttam a fúvósokat,ami egy Mastercard reklámba is beleillene: “Sopronba vonatozni: 2200;sör a fesztiválon: 350; Laurent Garnieren az első trombita:megfizethetetlen. A többi sörre ott a Mastercard”. 9/10
Ám, ezzel sajnos lezárult azon koncertek listája, amelyekről csillogószemmel, vigyorogva mesélek bármikor bárkinek. Akadtak még, amikelmentek, de nem hagytak nyomot, mint például a Franz Ferdinand. Egyemlékezetes pillanat maradt meg, amikor hárman együtt ütötték a dobokat,és kész. Láttam, pipa. Szintén nagyon várt volt még a Noisia, de az iderángatott mc néhány mondatot hajtogatott végig (“somebody jump,everybody jump… somebody scream, everybody screaaam”), amitől inkábbidegesítő volt mint hangulatfokozó. Emellett, a szabadtériszínpadnak hála, a hangzás olyan volt, amilyen, maga a szett pedigszerintem monoton és egy idő után unalmas.
Talán a legjobban azt szerettem volna, ha a Limp Bizkitről kellemesemlékkel távozom, de nem ez történt. Pont Fred Durst az, akitől nemvárnám, hogy “nem ti vagytok itt értünk, hanem mi vagyunk itt értetek”és hasonló kijelentésekkel nyalja a közönség poros tomporát. Perszenehéz helyzetben voltak, hiszen mindenki dünnyögött volna (beleértveengem is), ha az ellenkezőjét teszi, de akkor legalább valamilyenérzelmet kiváltott volna belőlem. Mert így, bár lementek a slágerek,mégis lapos volt a koncert. Profinak profi, de szenvtelen. 7/10
Kihagytam volna, de mégsem bírom megállni, hogy ne írjak egy kicsitMarilyn Mansonról, aki annyira rosszat produkált, hogy a végére mármegsajnáltam. Aki vette a fáradtságot, hogy végigszenvedje az utóbbikét albumát, az tudta, hogy nem lesz itt semmiféle polgárpukkasztás, denem meglepő, hogy kevés ilyen ember van. A legtöbben kíváncsiságbóljöttek el megnézni a földre mászott Antikrisztust, így igencsak nagyotlepődtek a látottakon. Manson a vén rocker bácsikra emlékeztet, akik akoruk ellenére még mindig zenekaros pólóban és bőr gatyában feszítenek,és a helyi metál klub minden koncertjén ott vannak, hogy a fiatalokasztalához leülve mesélhessenek a régi szép időkről, amikor az”Arma-Goddamn-Motherfucking-Geddon” szöveg még sokkoló volt és nemnevetséges. Manson pocakos, le van eresztve és csináljon bármit, nemtud felérni a saját hírnevéhez. De, ha ez még nem lenne elég, annyira sincs már hangja, hogy legalább a régi számok élvezhetőek legyenek. Amikor pedigelőkerült az oxigénpalack, attól féltem, hogy szegényem nem bírja ki akoncert végéig. Mondjuk mégis ő bizonyult erősebbnek, a befejezést márén nem bírtam idegekkel és inkább átmentem Brainsre. -5/10
Ami továbbra is a Volt Fesztivál előnye, az a rengeteg helyes lány.Bár napközben nemigen volt mit csinálni, mivel a civil utca maximumpár óra alatt letudható volt, de kellemes programnak bizonyult egy árnyékoshelyről való bámészkodás. Mondanám, hogy italozás, de a csapolt sörannyira vizezett volt, hogy jobban jártál fél liter ásványvízzel; afesztiválon nagy mennyiségű rövidezés pedig nem a bloggerekpénztárcájához van mérve, ha étkezést is tervez az ember. Így magátólértetődő program a városba menetel. Minden délután elmaradhatatlankelléke nálunk az András pince, ahol a kertben idén olyan szintűidiotizmus tombolt, ami a legmeredekebb középiskolás kocsmázásaidat isbőven alulmúlja. Hogy ez pozitívum vagy negatívum, azt mindenki döntseel magának.
(A cikkben szereplő fotók forrása a sziget.hu/volt.)
Korábban a Kultblogon:
- VOLT 2009: Limp Bizkit, Freestylers, Marilyn Manson, Franz Ferdinand
- További hírek, cikkek, korábbi beszámolók: Volt Fesztivál címke a Kultblogon
Linkek: