Ahol nem a tutiba nyúl, ott mellé harmadik, kiugrást jelentő nagylemezén a tengerentúli hiphop zajló évének sztárja, Wiz Khalifa, de ez talán nem is olyan nagy gond, ha az ember fia alá már most olyanok adják a featet, mint Snoop Dogg és Curren$y. A Rolling Papers elviselhető középút a fősodorral szemben, de ettől még középút.
Az idén szintén új nagylemezzel jelentkező, de azzal nagyot égő Lupe Fiascohoz hasonlóan muszlim felmenőkkel bíró Cameron Jibril Thomaz már évek óta építgeti kis karrierjét, és bár már két albumot elszórt (Show and Prove – 2006, Deal or No Deal – 2009), még mindig megvan a “fiatal vagyok és lelkes” kártya a paklijában. A Rolling Papers című album ennek megfelelően hol úgy szól, mint egy valóban lelkes és újszerű hang az egyébként évről évre unalmasabb amerikai mainstream hiphopban, hol pedig, mint egy slágereit végletekig kimatekozó és agyonpolírozó produceri gárda vizsgamunkája (I. D. Labs és StarGate jegyzik egyébként az album túlnyomó részét).
Ennek megfelelően van könnyed és érzelmes zongorás kezdés, olykor táncosabb, olykor grime-szerűbb elektronikus alapok, vidámabb és sötétebb témák – ez a sokszínűség, amellett, hogy igyekszik lefedni a teljes a fogyasztói bázist, valóban jót is tesz az album sokszínűségének. Emiatt se könnyű azt mondani erre a lemezre, hogy ne lenne jó – a még egyszer hangsúlyozott nagy átlaghoz mérten izgalmas zenei alapok felhúzzák azt a gyenge oldalt, amit mi a Kultblognál igencsak szeretünk, ha erős alapokon áll. Vagyis a szövegeket, a gondolati magot – mi a fenéért van a hiphop, ha nem ezért? A szintén az ‘Államokból érkező Tyler the Creator lemeze hiába volt kicsit fárasztó zeneileg, volt valami megkapó benne, ahogy ez a szociális szempontból súlyosan sebzett vad dühöng játékidejének keretein belül – Wiz Khalifa nem dühöng, nem szomorkodik, csak játssza a sokat ismert, kimondva-kimondatlanul a világ tetején sütkérező rappert.
Így lesz a Rolling Papers végül az a lemez, amire azt mondjuk, hogy rádióból nagyon szívesen hallanánk, de nem azért, hogy egész nap pörögjön, csak ha már nincs más lehetőség, nyilván jobb, mint 50 Cent és aranybetétes társai. Egy Roll Up autotune-s hatású verzéi, egy vidáman csilingelő Black and Yellow még semmitmondása ellenére is egy earcandy, egy fülbemászó dolog, amire nagyképű dolog lenne azt mondani, hogy nem esik jól – mert de. Hármas.
Wiz Khalifa – Black & Yellow
Tracklist:
- When I’m Gone
- On My Level (feat. Too $hort)
- Black And Yellow
- Roll Up
- Hopes & Dreams
- Wake Up
- The Race
- Star Of The Show (feat. Chevy Woods)
- No Sleep
- Get Your Shit
- Top Floor
- Fly Solo
- Rooftops (feat. Curren$y)
- Cameras
Borító:
