Az Xploding Plastix két pasast takar, akik black metal múlttal nekiálltak jazzes behatású idm-et csinálni. Kell még hozzátenni, hogy norvégok? Az új album valami féltipikus skandináv elektronika lett, amiben ott vannak a feszes ritmusképletek, a downtempo tekingetés, de mégis inkább tipikus idm a maga kis csilingelő hangjaival, és abszurd mesékbe illő soundjával. Nagyon beleszerethető lemez egy nagyon tehetséges duótól.
Az Xploding Plastix 2000-ben lépett először porondra, mikor Treat Me Mean, I Need The Reputation című daluk befutott, magával rántva az egy évvel később érkező nagylemezt (Amateur Girlfriends Go Proskirt Agents). A hírnév hulláma hamar átívelte az országhatárt, és 2002-ben már a Hospital adta ki újra a neves single-t, amit aztán LTJ Bukem és Grooverider is szívesen pörgetett, csak hogy adjunk egy catchphrase-t is a történetbe. Ez után persze második nagylemez, sok felkérés közös munkára, filmzene, miegymás, és eljött 2008 szeptembere, amikor örülhetünk a harmadik albumnak, amivel visszakanyarodtak a Beatservice Records-ot jelentő gyökerekhez.
Xploding Plastix – Kissed By A Kisser (live) @ NuMusic, Stavanger, Norvégia
Jens Petter Nilsen és Hallvard Wennersberg Hagen zenéje eddig is elektronikus volt, de annyira organikus, hogy mégis inkább volt jazzszerű, mint elektro. Ehhez képest a most kiadott Treated Timber Resists Rot csak nyomokban tartalmazza az eddigi tipikus stílusjegyeket, és az első öt számban meg nem mondanám, hogy ez a duó ugyanaz a duó. Sokkal inkább az idm nagy elődjei visszahangoznak, mint például Plaid a fájdalmasan keserédes Kissed By A Kisserben, vagy a nintendo soundból mélyet merítő The Rigmarole Shell Outban, az A Rogue Friend Is A Wild Beast pedig már az izlandi Múm ambientből kinyúló kis meseszörnyeit idézi. Aztán mire ezt elmondom, a lemez elcsavarodik a Joyous Insolence-ig, és nesze nekem, itt van az a jazz, amit eddig hiányoltam, méghozzá úgy használva az akusztikus hangszereket (illetve azok hangját), hogy a hátamon fel-alá futkos a hideg. Az Xploding Plastix ezzel mondja a szemembe, hogy “nem vagyunk mások, ha akarjuk ilyen stílusban is mutatunk még olyat, amitől lemész hídba”, csak ők most inkább másfelé néztek körül, de hibát itt sem vétettek.
Linkek: