Brian d’Souza, avagy Auntie Flo zenéje köt le legjobban az utóbbi napokban. Az épp Skóciában élő, magát zenepszichológusnak valló művész szerzeményei igazán különlegesek: a mostani, mindenféle poszt-előtaggal ellátott elektronikus tánczenéket bolondítja meg különféle afrikai és latin elemekkel, ami vonatkozhat bármire a ritmustól egészen a hangszerekig és a vokálig. Tavaly két kislemezt adott ki, mindkettővel óriási sikert aratott, így nem meglepő, hogy hamarosan érkezik egy combosabb összeállítás is tőle. Addig célszerű leellenőrizni a legutóbb megjelent anyagát, amin például Pearson Sound és Alejandro Paz remixelik az eddigi zenéit.

Mark Fell ismerős lehet már a kísérleti/minimalista zenékben igen nagyra becsült .snd egyik feleként, és nem más, mint ő áll a napokban debütált Sensate Focus-projekt mögött is, ami főleg azoknak nyerheti el a tetszését, akik szívesen hallgatnak klasszikus house-t absztrakt környezetben. Ugyanis nagyjából erről van szó: két darab tízperces kísérletezés a stílus jól ismert hangjaival és beatjeivel, azonban úgy szét vannak szedve, hogy a szeminárium végén meglehetősen érthetetlen lehet a tekintetünk. Nagy döbbenetemre nálam viszont pont ezért működik tök jól az anyag: egyszerűen érdekes, ami történik és egy pillanatra sem unalmas. Az .snd fanjainak persze ismerős lehet a munkamódszer, de ettől még ők is foglalkozhatnak vele.

Mia Grobelny eddigi munkásságát egyáltalán nem kísértem figyelemmel, de az új, Arcane című ep-je megragadta a figyelmemet (meghallgatható az egész a Soundcloud-oldalán). Az a fajta feminin művésztechno, ami nem válik önmaga áldozatává; giccsesnek nem nevezhető, a ritmus és a dallam tökéletes harmóniában van egymással, ráadásul úgy, hogy közben nem válik túlzottan figyelemfelkeltővé sem. Szeretem ezeket a számokat, az pedig kellemes meglepetés, hogy feltűnik az elején A Guy Called Gerald is egy remixszel. Őszintén szólva az utóbbi időkben nem futok bele annyiszor a nevébe, mint szeretném, holott a munkásságát tanulmányozni kell, nemrég vettem elő újra a Proto Acidet is.

S egy kis biztonsági játék a végére: a nemrég indult spanyol Novotek Raw Series sublabel most fogja még csak a második bakelitjét kiadni, és eddig mindkettő elég meggyőző teljesítményről árulkodik. A szerzőkről korábban nem hallottam sokat – 1000Smiley Faces, Angel Mora, Leix & Hitch –, de ez is jól mutatja, hogy Spanyolországban egyre nagyobb mozgolódás van, és nem csak a techno színtéren (de ott pláne). Sematikus vázakra ügyesen felhúzott tech-house elképzelésekről van szó, így elsősorban nem azért lehet többször végighallgatni ezeket a számokat, mert különösebben forradalmik lennének, hanem, mert úgy hoznak biztonsági megoldásokat, hogy egyszer sem érezni befásultnak az összhatást.