Amikor a 2000-es évek második felében elindult ez a nagy Marvel-mozimánia, talán még Robert Downey Jr. se sejtette, hogy hiába szaladgál majd viktoriánus akcióhősbőrben újragondolt Sherlock Holmesként, vagy nyomja a kretén Kirk Lazarusként, a világ jelentős része egy vörös-arany fémpáncélba öltözött figuraként emlékezik majd vissza rá. Hedonista, milliárdos, playboy és technoguru: még több évfolyamnyi képregény is kevés lehet megteremteni egy ennyi elemből álló figurát, azonban Jon Favreau és RDJ összefogása lényegében már a 2008-as első részben hibátlanul létrehozta azt a Vasembert, amelyről nem volt ciki sem sima mozibajáróként, sem pedig sokat látott kritikusként lelkendezve beszélni. Tony Stark jött, látott, lazán megivott két whiskeyt, és amúgy győzött.

A két évvel később érkező folytatáson sajnos érezni lehetett, hogy hiába imádjuk a figurát, a kiváló színészi gárdát és a számtalan apróságból álló világot, Favreau legfeljebb látvánnyal tudta feljebb srófolni a széria világpiaci árát. Az például továbbra is probléma maradt, hogy nem sikerült karakteres ellenfelet harcba állítani kedvenc Tonynkkal szemben. Az első felvonásban Obadiah Stane (Jeff Bridges) éppenséggel drámai volt, de csak míg a háttérből mozgatta a szálakat. A második részben Justin Hammer (Sam Rockwell) csak néhány jópofa szófordulattal villantott, Ivan “Whiplash” Vanko (Mickey Rourke) pedig pár hatásos közös jeleneten kívül mintha nem is ugyanabban a filmben játszott volna. Különösen Christopher Nolan lenyűgöző és elképesztő mélységekkel bíró negatív karaktereihez mérten éreztük azt: valami még hiányzik.

Hiába az elmúlt évek legjobb popcornmozijairól beszélünk, maradt még tehát bőven sötét vidék a Vasember-univerzumban. Viszont azok felderítésére ezúttal azt a Shane Blacket kérték fel, aki a Kiss Kiss Bang Bangben már rendezte Robert Downey Jr-t. Holmi Halálos fegyverek forgatókönyvén túl és minden idők egyik legnihilistább akciókrimijén, Az utolsó cserkészen túllépve azonban elfogytak a komolyabb kreditek a neve mellől. Így viszont, a fent említett darabok vallásos tisztelete ellenére, nem tettük volna a nyakunk rá, hogy a Vasember-széria nem lép bele a “minden harmadik rész szar” utcakövön bűzölgő közhelyébe.

Ehhez mindenekelőtt a főszereplővel kellett valamit kezdenie Blacknek. A műfajhoz mérten az eddigi részek is igyekeztek bemutatni Tony Stark drámai mélységeit. Ezúttal viszont egy olyan figurával találkozunk, akit úgy tűnik, végképp taccsra tett a kettősség. “Mosolyogj, te barom” – ahogy egy nagy előd mondta volt, azonban Shane Black rendezésében nem egy vesztes, hanem a földkerekség legkúlabb figurája kerül olyan élethelyzetbe, hogy rendszeres pánikrohamok gyötrik, és képtelen egyhuzamban aludni három órát. A Vasember harmadik része ezzel párhuzamban végre elhagyja a Dom Pérignon-ban úszó partikat, és a második rész sokszor jellegtelen háttereit, és olykor road movie-ba vagy éppen klasszikus ’90-es évekbeli akciókomédiába vált át.

Megtörténhetett az korábban, hogy egy tűzharc kellős közepén az egyik rosszfiú eldobja a fegyverét, és beszól egy olyat, hogy “oké, megadom magam, utálom ezt az egészet, itt úgyis mindenki őrült”? Shane Black ilyen két másodperces poénokkal sziporkázik a film teljes játékidejében, egy teljesen úgy cselekménystruktúrába rendezi a megismert világot.

Black ráadásul mesterien blöfföl, és korántsem lehetünk biztosak a végkifejletben, amihez hozzájárul Ben Kingsley (sokadik) vendégjátéka Mandarinként. Korát meghazudtoló energiabombaként lopja el a nézői figyelmet a főhős elől. A többiek igazából darabok a nagy puzzle-ben, sajnos még Guy Pearce is, aki a film egyik központi figurája kéne, hogy legyen, azonban Tony Stark és a Mandarin mellett legfeljebb szürke eminenciás lehet. Továbbá az se segít rajta, hogy bármennyire is a forgatókönyv és a főbb karakterek viszik el ezt a filmet, a Vasember 3 piszkosul látványos mozi lett. A “fortyogó” effektek, a testközeli belharctól monumentális égiháborúig terjedő skála megszolgálja a sorozat hírnevét, sőt, az egész széria egyik csúcspontja e tekintetben az olajfinomítónál kirobbanó csata.

Aki az Avengersnél úgy érezte, látványban csúcsra ért a Marvel Phase One, de történetben lett volna még csiszolni, ezúttal egy szava sem lehet: Tony Stark visszatérése nemcsak kategóriájában az év egyik csúcsfilmje.

Vasember 3 trailer